Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
mények között való felvetése zavarná a teológiai akadémiák összevonásának lebonyolítását, másrészét annak (nagyobb botrányok nélkül való) véghezvitele csak a fennálló egyházi törvények megtartásával, alkotmányos úton valósítható meg, - ezt a témát ezért egyelőre nem hozták elő a konventi elnökségi tanács ülésén, de gondoskodtak arról, hogy az őszi egyházkerületi közgyűlések foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, s hogy állásfoglalásuk után még az ez év folyamán összeülő Zsinat elé kerülhessen az a végső döntés végett. 1950. május 31-én a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége határozatot hozott a mező- gazdaság fejlesztéséről és a klerikális reakció elleni harcról. - 1951. január végén, február elején megindult a Termelőszövetkezeti Csoportok (TSzCs) szervezésére az első kampány. - 1951. július 3-án tették közzé az Elnöki Tanács 1951:20 számú törvényerejű rendeletét a főbb egyházi állások betöltésének módjáról. - Mint láttuk - 1951. július 17-én az AEH elnökétől a református egyház is megkapta a maga "feladatát", amely minden kétséget kizáróan ebbe a vonalba illeszkedik. Ezt a "feladatot" 1951-1953 között az egyházi vezetés igyekezett is hűségesen végrehajtani. 1952-ben - az említetteken kívül - megtörtént az "egyezményben" még az egyház kezén hagyott gimnáziumoknak - a debreceni kivételével - a "felajánlása". Ugyanabban az esztendőben az egyházmegyei határoknak a politikai megyehatárokhoz való igazítása, a régi egyházmegyék megszüntetése, - "összevonások" által is - újak alakítása egyrészt ahol, az "őrségváltás" középszinten még nem történt meg, erre ez kitűnő, "sima" lehetőséget adott, másrészt az egyházmegyék száma is csökkent. Ezzel párhuzamosan a gyülekezetek "bokrosítása", vagyis az anyaegyházközségek "ésszerő" radikális csökkentése is "tervszerűen" haladt. Nem sokára a Tiszán inneni egyházkerület is "beleolvadt" a Tiszán túliba (egy egyházmegyéje pedig a dunamellékihez "csatlakozott"). - Ezek ellen nem lehetett tenni semmit. Hiába fordult pl. Karl Barth svájci professzor Bereczky Alberthez tiltakozva a teológiai akadémiák, különösen a sárospataki, amelynek ő tiszteletbeli doktora - megszüntetése ellen. Hosszú levelében - amelyet máig nem hoztak még teljes terjedelmében nyilvánosságra magyar nyelven - igen keményen bírálja Bereczky magatartását. "Én itt Nyugaton protestálni szoktam, ha valaki Ön ellen vádaskodva azt mondja, hogy Ön »behódolt«, »aláveti magát«, »kollaborál« kommunista kormányával, a párttal és a sajtóval [...] Ön eljutott odáig, hogy a kommunizmus igenlését a keresztyéni üzenet részévé tegye, hitvallássá tegye [...] Az Ön egész egyházpolitikájának teológiai alapföltételei körül valami nincsen rendben..." A református egyház munkájának megbénítására a koronát talán az 1952. február 29-én hozott 16. számú egyetemes konventi határozat, az ún. "Missziói Szabályrendelet" tette fel, amely minden megmozdulást külön engedélyhez kötött; gyakorlatilag lehetetlenné, vagy legalábbis nagyon nehézzé téve a szolgálatok végzését. (A Zsinat Elnökségének csak az 1989. augusztus 31-ével hatályba lépő rendelkezése szüntette meg ennek érvényét.) Mindez úgy volt lehetséges, hogy - amint arra Ravasz László 1956 nyarán készített Memoranduma találóan rámutat - "A kommunizmus rájött, hogy az egyházat [...] támogatással belülről meg tudja gyengíteni, ha az egyház vezetőségére befolyást tud szerezni [...] Magyarországon aránylag nagymértékben sikerült különböző eszközökkel olyan egyházi vezetőség alakulását biztosítani, amely ebben a harcban nyíltan az állami hatalom mellé csatlakozott, s annak akaratát képviselte az egyházzal szemben, ahelyett, hogy az egyházat képviselte volna az állammal szemben..." - Ez azonban egy viszonylag kisszámú - bár hatásában jelentős - "klikk"-et jelentett. A lelkipásztorok, presbiterek jelentős többsége hűségesen végezte feladatát, küldetését az adott szűkös lehetőségek között... "Ahogy lehet..." "Fogcsikorgató türelemmel, Összeszorított szájjal - Krisztus-követő bús próbálkozással, Majd daccal, lobbanóval, Fojtott igével és visszanyelt szóval, Tenyérrel, mely sima örökké, Csak a zsebben szórni ököllé Keserű, tehetetlen nevetéssel Békülve meg akármi rendeléssel Nem csodálkozva már - és csodálkozva mégis, 78
