Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
A magyarországi zsidóság történelmével foglalkozó alapmunka Venetianer Lajos "A magyar zsidóság története" c. műve. Vaskos, majd’ 500 oldalas, kézikönyvként ma is hasznos monográfiája túlnyomó részt a XIX. század történelmével foglalkozik, ezzel is jelezve ezen évszázad súlyponti fontosságát. Természetesen az ő munkája is méltatja a jogegyenlősítést kimondó törvényt. "A nemzetgyűlés minden hozzászólás nélkül, de lelkesedéssel, köztapssal fogadta el a szent elvi kijelentést tartalmazó javaslatot; szent elvi kijelentést, mert hiszen a javaslat későbbi időre ígéri a törvényes megtelepedés feltételeinek megszabását, valamint az arról való gondoskodást, hogy a zsidók alkalmas szabályok által vezéreltessenek kézi mesterségek és földművelés gyakorlására, s hogy egy összehívandó gyülekezet által nyilvánítsák s reformálják hitágazataikat. Mi olvasható ki ma ezekből az értékelésekből? Ha eltekintünk az olykor körülményes a korszellemet és korstílust tükröző fogalmazásmódtól, a sorokból többnyire megelégedettség sugárzik. Némiképp joggal, hisz egy majd’ hat évtizedig tartó jogi, politikai, s társadalmi küzdelem betetőzése, pontosabban terméke a fentiekben citált törvény. Mivel képzett történészekkel állunk szemben, nehezen tételezhetjük fel bármelyikőjükről is, hogy elsiklottak volna a jogegyenlősítő törvény következetlenségei, szépséghibái mellett. Miután szinte mindegyik szerzőnk jóformán szóról-szóra közölte a törvény szövegét vagy annak tartalmát, ez nehezen tételezhető fel. Vagy tán "Hisz amúgy sem lépett hatályba!" felkiálltással fenn sem akadtak a kritikával illethető részeken? Ez sem nagyon valószínű. Esetleg fel sem merült bennük, hogy a törvény vitatható rendelkezései ellentétben vagy legalábbis részlegesen ellentétben állnak az általuk méltatott liberális felfogással? Ez meglehet, ám úgy véljük, elsődlegesen politikai okai lehettek hallgatásuknak. A magyar-zsidó történetírás hűségesen kötődött az 1848-as és 1867-es liberális hagyományokhoz, a forradalom és a kiegyezés eszméihez. A liberális gondolat, a kibontakozó szabadelvűség és a magyarországi zsidóság jogi s társadalmi emancipációja közti kapcsolat feltételezése eleve meghatározta szemléletüket. Ez a legtöbb XIX. századdal foglalkozó magyar-zsidó történeti tanulmány filozófiája. Különösen megértjük ezt, ha figyelembe vesszük az általuk írt művek keletkezési dátumát. Ez az időszak nagyjából egybeesik a magyarországi antiszemitizmus felerősödésével. S minél inkább kiéleződött a zsidó- ellenes hangulat, annál görcsösebben ragaszkodtak a liberalizmus koncepciójához. Úgy gondoljuk, ennek következtében olvashatunk mind több és több, a reformkortól az 1867-es zsidó emancipációig teijedő időszakkal foglalkozó - általában pozitív kicsengésű - történelmi munkát, publicisztikát, különösen az 1920-as és 40-es évekből. Ezek az írások így részben az apológia-kényszer termékei is. Az antiszemitizmus elleni petíciók, politikai nyilatkozatok mellett ill. azokon túlmutatva a történelem igazságainak kimondásával - a magyar és zsidó közös múlt bemutatásával - próbáltak hatni az antiszemitizmus mételye ellen a magyar közvéleményre. Azonban itt-ott elrejtve mégis találkozunk 48-49-es kormányzatot bíráló kritikai észrevételekkel. Ezek többnyire Kállay Ödön általunk is ismertetett emancipációs tervével függenek össze. Bernstein Béla korábban már idézett művében olvashatjuk: "Szemere Bertalan már július 12-én51 ki is jelentette Kállay Ödön képviselő interpellációjára, hogy a zsidók egyenjogúsítását elvben ugyan elfogadja a kormány, ’de idő reá az ülés alatt nem lévén, nem fog törvényjavaslatot benyújtani a Háznak.’ Hogy ez a kifogás tarthatatlan volt, mert a néhány pontból álló javaslatot egy rövid ülésen el lehetett volna intézni, azt egy évvel később maga Szemere Bertalan bizonyította be."52 Venetianer Lajos szintén időz Kállay javaslatánál, ám kritikai észrevételként mindössze érzelmi húrokat penget.55 Groszmann Zsigmond egy bekezdés erejéig, de minden kritikai megjegyzés nélkül vesz tudomást a Kállay-féle tervezetről.54 Ballagi Ernő egyik tanulmányában szintén csak a leíró tényekre szorítkozik.55 Egy másik munkájában Szemere Bertalan elbizonytalanodását emeli ki: "A társadalmi erők hatalmára vall, hogy 1849-ben, mikor a szabadságharcban tanúsított hűsége megérlelte a magyar zsidóság számára az emancipációt, Szemere Bertalan belügyminiszter, a törvény bejelentése előtt, aggodalmaskodva érdeklődött Irányi Dánielnél; nem lesz-e társadalmi visszahatása ennek a lépésnek?"56 Ha megkíséreljük az előadottak nyomán összegezni a hazai zsidó történetírás 1848—49-es ideológiáját, a következőkre juthatunk: a századfordulón és az azt követő évtizedekben alkotó zsidó történészeket erősen áthatotta a liberális eszmeiség. Kiállnak az általános jogegyenlőség elve mellett egy olyan korban, amikor az komoly veszélybe került. A szabadelvűségen túl bizonyos 63
