Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
E fogalmi következetlenségeken könnyen lett úrrá az asszimilálódni, emancipálódni óhajtó zsidóság, amikor kialakította a "Mózes-hitű magyar" illetve az "izraelita (vallású) magyar" kategóriáit. A zsidóságon belüli szemléletváltást még szembetűnőbben tükrözi a zsidó község terminusról a hitközség kifejezésre való áttérés. Nem pusztán elnevezésbeli - tehát formai -, hanem lényeges tartalombeli változásról van szó. Az önkormányzati jogosítványokkal is rendelkező zsidó község ezentúl csak a zsidó lakosság vallási ügyeit képviselni kívánó testület óhajt lenni. Az "etnikumbeli" különállás feloldása történt meg ezáltal a kizárólag "vallásbeli" különállás deklarálásának irányába. "A zsidó községek ezentúl ....csupán mint cultus elöljáróságok fognak működni ..." - olvashatjuk 1848-ban írt körlevelükben.27 A földművelésre és kézműiparra vonatkozó észrevételek - hogy újból visszatérjünk a törvény elemzéséhez - szintén régóta részét képezték az emancipációs vitáknak. A zsidóságot az az általános vád érte, hogy nagymértékben hanyagolta e foglalkozási ágakat. Épp ezért javasolták számukra, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt e tevékenységekben, ezáltal is csökkentve az irántuk érzett ellenszenvet. "1834-ben báró Med- nyánszky Alajos a konzervatív politikus, Pollák Leonhoz, a Pesti Hitközség elnökéhez írt levelében a zsidóknak a mezei munka felé irányítását ajánlja."28 Az 1839-40-es országgyűlésen felvetődött az a javaslat, miszerint a zsidók is részesülhessenek jobbágytelkekben. Királyi szentesítés hiányában azonban a már elfogadott tervezetből mégsem lett törvény.29 A hazai zsidók szintén érezhették a helyzet fonákságát, és az 1840-es évektől már tudatosan törekedtek az e pályákon való elhelyezkedésre, illetve annak elősegítésére. Ebből a célból alakítottak meg 1842-ben "A nehéz kézműveket és a földmívelést az izraeliták közt terjesztő pesti egylet"-et. Az elért eredményekről az Első Magyar Zsidó Naptár és Évkönyv tudósít. Összegezve az elmondottakat, az elfogadott emancipációs törvény sajátos jellegét abban ragadhatjuk meg, hogy - bár kétségtelenül áthatotta és kifejezésre juttatta a polgári liberalizmus gondolatvilágát -, egyfelől nem viszi következetesen végig ezt az álláspontot (hiszen kettéválik a 'sí dóság polgári-politikai és vallási emancipációja s ez utóbbit nem is valósítja meg), másfelől egy íelven (a 4. § b) pontjánál) szembe is kerül azzal. Vitatható a liberalizmus szempontjából az emancipáció és a bevándorlás összekapcsolása is. A törvény további jellegzetességét az utólagos intézkedések - quasi biztosítékok - rendszerében ragadhatjuk meg. Emiatt nem illik e törvény se az előzőekben említett francia, se a német típushoz. III. Nézzük meg ezek után közelebbről azt a zsidóságot is, amelyről a fenti viták folytak! Miként jelentkezik a XIX. század első felének magyarországi zsidó lakossága az emancipáció és az asszimiláció egymással több szálon is összefüggő szövevényében? A magyar zsidóságot is megosztotta az emancipációs viták keltette vihar. A hazai zsidók elég korán, már 1790-ben emancipációért folyamodtak az országgyűléshez. E kezdeményezés a reformkorban nyert folytatást.31 Ám ekkorra már egy sor érdemi változás következett be életükben, az országban végbemenő jogi, gazdasági, társadalmi s szellemi változásokkal összefüggésben. A zsidó társadalmi modernizáció a világi művelődés, a vallásreform és a magyarosodás formáiban jelentkezett egy akkor még számbelileg nem túl jelentős rétegben. Ám éppen ez a polgárosodó réteg tűzte zászlajára az asszimilációs célként az emancipáció jelszavait! Diósy Márton ekként fogalmazta meg a forradalom előestéjén az emancipációért küzdő zsidóság legfontosabb feladatait: "... Magyarosodjunk és magyarosítsunk, polgárosodjunk, hogy polgárosíttassunk."32 A magyarországi zsidóság szellemi életében a XIX. század első évtizedeiben bekövetkezett átalakulásokat Grünwald Miksa kísérte soron jeles szellemtörténeti monográfiájában, "Zsidó biedermeier" c. kötetében. Ott olvasható az alábbi gondolatmenet is: "A német felvilágosodás közvetlenül hat a héber felvilágosodás kialakulására, így keletkezett a zsidóság európai történetében először olyan áramlat, amely tartalmában is majdnem teljesen európai és emiatt jelentősége a zsidóság asszimilálása szempontjából igen nagy. A haszkala (héber felvilágosodás) felborítja a rabbinizmus zárt rendszerét és valójában nem egyéb, mint átmenet a zsidóság és Európa között, ugródeszka a judaizmus világából a német kultúra rendszerébe. "Aufklärung" és "Haszkala" Berlinből indulnak kelet felé. Útjukban mindenütt meglazítják a zárt, merev közösséget, és előkészítik az asszimilációt."33 - Magyarországon is! 60
