Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
a szomszédos országok zsidó lakosságának Magyarországra jövetelétől tartottak. Emiatt is sürgették a törvényhozást - igaz eredménytelenül - az általános betelepedési szabályok mielőbbi meghozatalára. Szekfű Gyula a liberalizmus konzervatív kritikáját nyújtó művében, a "Három nemzedékiben olvashatjuk az alábbi megállapítást: "Kétségtelen, hogy e tisztán üzletre utalt népfaj számára sürgősen kellett emberi viszonyokat szerezni. Ebben liberális és nem-liberális megegyezett. Míg azonban az előbbiek elveikhez híven a szabadság következményeivel nem törődve teljes és korlátlan emancipációt követeltek, addig a liberalizmus doktrináitól ment politikusok, számbavéve a speciális magyar viszonyokat, óvintézkedéseket sürgettek éspedig nem a már itt élő, honos zsidók ellen, kiket nem ok nélkül reméltek a magyarság szövetségeseivé tenni, hanem a bevándorlók ellen."14 Szekfű sokkal konkrétabban fogalmaz a Magyar Történet V. kötetében: "Megérthetjük tehát, hogy nemcsak az elvi liberalizmustól távol álló, de ahelyett őszinte humanizmustól lelkesített egyének, élükön Széchenyivel, hanem erős szabadelvűek is: Vörösmarty, Pázmándy Dénes, Ghyczy Kálmán a fiatalabbak közt, a bevándorlás eltiltása mellett nyilatkoztak, vagy amellett, hogy az a magyar nyelv ismeretéhez és némi vagyoni cenzushoz köttessék. Távol antiszemita érzelmektől, a magyarság és zsidóság jövő viszonyának biztosítása érdekében merül fel a junktim a már benn lakos zsidóság egyenjogúsítása és a galíciai határ lezárása között. A korszak szabadságelvi gondolkodása azonban, mint minden korlátozásnak, ennek ellen volt."15 Ennél a pontnál azonban- ismerve az 1849: DC. tv. vonatkozó rendelkezését - tévedett Szekfű! Az asszimilációra kész s az emancipációt óhajtó magyarországi zsidóság is felismeri, hogy jogi helyzetének megítélésében káros szerepet vihet a Magyarországra bevándorolni óhajtó zsidóság az itt születettekkel szemben. Ezt jelezheti számunkra 1847-es körlevelük egyik részlete is: "Lehet-e nemesítés és erkölcsi haladás tekintetében általános törekvés a Mózes-vallású magyarok közt, ameddig a tömegek azt látják, hogy hitsorsosaiknak még ama nevezetes része is, melynek hű honszeretete, a többi honlakosok nyelvéhez, erkölcseihez, szokásaihoz ragaszkodása és tiszta erkölcsös életmódja kétségbe nem vonható, politikai tekintetben és polgári viszonyaiban a legaljasabbakkal egy fokon áll?"16 Sokkal tovább megy közvetlenül a forradalom előtt megjelenő - a zsidóság magyarosodásáról szóló - publicisztikai írásában az emancipáció egyik zsidó harcosa, Diósy Márton: "Viszonyaink közt, - hol a lengyel és cseh zsidók falkástóli bevándorlása szüntelen szemünkre lobbantatik - nekünk, kik azokat nemcsak be nem hívjuk, sőt meg is köszönnök szépen, ha otthon maradnának- mert itt a szűkre mért kenyeret még velük is meg kell osztanunk - tehát csak szemünkre hányatik a bevándorlás, de meggátlására komoly lépés nem tétetik...."17 Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az asszimilációt szorgalmazó magyarországi zsidó vezetők egy része milyen árat fizetett volna a befogadtatásért. Érdemes lehet megnézni, mekkora "tömegről" is volt szó.18 Év Magyarország ossz lakossága Zsidó lakosság Zsidó lakosság számaránya 1787 8 003 000 83 000 1,0% 1825 10 814 000 190 000 1,5% 1840 11275 000 242 000 2,2% 1850 11550 000 366000 3,2% A magyarországi zsidó bevándorlással foglalkozó Varga László részletes, ám kéziratos tanulmányának megjelent kivonatában olvashatjuk az alábbi összegző megállapítást: "Áttekintve a magyarországi zsidóság természetes és tényleges szaporulatára vonatkozó adatokat, a következő alaptendenciák állapíthatók meg. A török kiűzésétől egészen a kiegyezésig változó intenzitású, de 58
