Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - X. Személyiségek az egyházban
daca megengedi. Ausztria-Magyarország elpusztíthatatlan életerejébe vetett hittel, népem iránt érzett mélységes szeretettől áthatva állítom életemet és minden erőmet e magasztos feladat szolgálatába."® December 30-án már kora reggel a koronaőrök előkészítették a koronázási jelvényeket a Mátyás- templomban. Az udvari kincstárnok elhozta a palotából a királyné házi koronáját és az ország kardját. A meghívott vendégek eközben elfoglalták a helyüket, a főbejárattól jobbra a képviselőház és a főrendiház, a diplomácia képviselői és a főpapság: balra a törvényhatóság küldöttei és a szentély felé közeledve rang szerint a királyi udvar tagjai következtek. V29-kor megérkezett a hercegprímás a szertartáson segédkező kíséretével együtt, bevonultak és elfoglalták helyüket a szentélyben. A királyi pár 3/49-kor ünnepi kísérettel, hosszú menetben indult el a palotából nyolcfogatú díszkocsin, katonai sorfal között, a koronázótemplomba. A templom bejáratában a hercegprímás fogadta őket, átnyújtotta a szenteltvizet, s megcsókoltatta a keresztet, majd harsona és dobszó mellett a Loretto kápolnához vonultak. A királyné fejére feltették a házi koronát, a koronázási jelvényvivők átvették jelvényeiket9 és körmenetben vonultak az oltárhoz, ahol a hercegprímás - már miseruhába öltözve - várta őket. A királyi pár elfoglalta helyét az oltárral szemben felállított kettős trónon. A kíséret többi tagja, miután a főoltárra helyezték a koronázási jelvényeket, a trón körül helyezkedtek el. A 11 országzászlós a trón mellett jobbról és balról félkörben állt. Ezután kezdődött el a koronázási szertartás. A király a két segédkező püspök között kíséretével10 együtt a főoltárhoz ment, megállt a prímással szemben. A kalocsai érsek a prímáshoz fordult: "Főtisztelendő atya, az anyaszentegyház kívánja, hogy a jelenlevő jeles vitéz a királyi méltóság magaslatára emeltessék." A prímás ezt válaszolta: "Tudod-e, hogy ő méltó és alkalmas e méltóságra? - "Igenis tudjuk és hisszük, hogy ő méltó erre, hasznos az egyházra nézve és ezen ország kormányzására." - Hercegprímás: "Istennek legyen hála." Ezek után a következő intelmet intézte a királyhoz: "Minthogy ma kiváló fejedelem, a mi kezeink által, kik az isteni Üdvözítő helyett - bár méltatlanul - eljárunk, a szent kenetet és a királyi jelvényeket felvenni fogod, szükséges hogy téged a nagy felelősségre, mely reád várakozik figyelmeztessünk. Ma a királyi méltóságot veszed fel, és azt a gondot, hogy hű népedet kormányozzad. Az első helyre jutsz a leendő emberek között, mely azonban gonddal, munkával, veszedelmekkel teljes. Vedd figyelembe, hogy minden hatalom Istentől van, aki által a királyok uralkodnak és a törvényhozók igazságos törvényeiket meghozzák. Te is számot fogsz adni Istennek a reád bízott nyájról. Mindenekelőtt légy jámbor; szívvel, lélekkel imádd az Istent; a keresztény katolikus hitet, melyet gyermekkorodtól fogva követtél, mindvégig sértetlenül őrizd meg és az ellenségei ellen oltalmazd meg. Tiszteld az egyház főpapjait és papjait. Az egyház szabadságát őrizd meg. Légy igazságos, mert enélkül semmiféle társadalom sem képes fennmaradni; jutalmazd a jókat, büntesd a bűnösöket. Védd meg az özvegyeket, árvákat, szegényeket és a gyengéket. Mindazok iránt, kik hozzád járulnak, légy kegyes, szelíd, jóságos. Úgy viseld magadat, hogy ne a te javadat keressed, hanem híveidéit, s jutalmadat ne a földön, hanem az égben várjad. Ezt adja meg neked az örök Isten. Amen."11 A király ezután letérdelt a prímás elé, aki kezébe adta az evangéliumot és elmondta az igazságosság és béke esküjét. A király ezután az Isten előtti alázat, és Isten törvényei iránti engedelmesség jeléül leborult a lépcsőkre, miközben a püspökök elimádkozták a Mindenszentek litániáját. Közben a koronázó főpap kérte Istent, hogy oltalmazza a királyt. Ezután következett a felkenés szertartása. A prímás szent olajjal megkente a király jobb csuklóját, könyökét és vállát. A megkenés után a főkamarás és a főudvarmester a két segítő püspökkel együtt ráadták a királyra Szent István koronázási palástját. Ezután megkezdődött a szentmise. Az "alleluja" után a prímás átnyújtotta az ország kardját a királynak: "Fogadd el a mi méltatlanul felszentelt kezünkből ezen, az oltárról levett kardot, mely Isten rendeléséből az egyház védelmére van rendelve. Övezd fel ágyékodat e karddal, hatalmas úr, és gyakorold általa a méltányosságot, tipord el vele a gonoszságot, védd meg vele híveidet, szórd széjjel az ellenséget, védd meg a gyámoltalanokat, légy győzelmes az erények gyakorlásában is, hogy így üdvözölhess." Ezután felövezte a karddal a prímás a királyt: "Kösd fel oldaladra kardodat, leghatalmasabb, de gondold meg, hogy a szentek nem karddal, hanem hitükkel győzedelmeskedtek királyságok fölött."12 A király három irányba suhintott a karddal, és visszatette a hüvelyébe. Ezután következett a korona felhelyezése. A prímás a nádorhelyettessel együtt a király 566
