Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - IX. Egyház és társadalom

zésükre bocsátott ideiglenes zárdát, melyet egy magánházban alakítottak ki. P. Szabó Pál tartományfőnök üdvözlő beszédében hangsúlyozta: "A kármelita szerzetes nem keresheti saját dicsőségét, mert egészen leköti Isten dicsőségének szolgálata... A rendszeres liturgikus cselekményeken kívül konferenciákat és missziókat tartunk, így leszünk segítségére az Isten dicsőségéért fáradozó plébániának és a munka terhe alatt roskadozó világi papságnak."10 Egy hónappal később a kunszentmártoni Kármel megkapta az Apostoli Szentszéktől a kánoni megerősítést. Ettől kezdve mint egyházjogilag elismert szerzetes testület (Convent) foglal helyet a Rend nagy családjában.11

Az 1941. június 22-én tartott ünnepélyes alapkőletételt követően nagy erővel indult meg a Valentin Károly győri építészmérnök által tervezett rendház építése. A kétemeletes kolostor és a benne kialakított ideiglenes kápolna nem egészen öt hónap alatt készült el, pedig a háborús nehézségek miatt igen körülményes volt bizonyos építési anyagok, vaselemek beszerzése. Némely esetben kalandos körülmények között, vagy inkább csodálatos módon jutottak az atyák azokhoz az alkatrészekhez, amelyek a munka továbbfolytatásánál nélkülözhetetlennek bizonyultak. Gazdag sajtóanyag dokumentálja ezt az időszakot, amely hősi korszaka a kunszentmártoni Kármel történetének.

Dr. Hász István, a magyar honvédség tábori püspöke 1941. november 9-én szentelte fel a kolostor-kápolnát. Az alapítók szándékának megfelelően a kármelita atyák egyre nagyobb létszámmal kapcsolódtak be a lélekvezetés, a lélekmentés munkájába.13 Hittant tanítottak és vasárnapi szentmiséket végeztek a belterülettől távol eső tanyai iskolákban, annak ellenére, hogy szabályaik értelmében plébániát nem fogadhattak el.14 Talán még jelentősebbnek mondható az a szó szoros értelmében vett missziós tevékenység, amelyet a Tiszazug világtól elrejtett kis településein, a szőlőföldek lakossága körében végeztek. A rendi krónika Mesterszállás, Homok, Tiszakürt, Tisza- földvár, Szelevény, Csépa, Békésszentandrás, Törökszentmiklós, Jászdózsa, Miskolc és egyéb települések nevét sorolja fel részletesen, ahol a kármelita atyák 1941 és 1950 között lelkigyakorlatokat, nagy missziót vagy skapulárés napokat tartottak.15 így lett az Alföld egyetlen kármelita kolostora Kunszentmártonban a lelki élet jelentős centruma, az Istent kereső földi vándorok léleküdítő oázisa. A rendház ideiglenes kápolnájának (mert a tervezett templom a mai napig sem épülhetett fel!) Kármelhegyi Boldogasszony ünnepsége (a július 16-át követő vasárnapon) néhány év leforgása alatt egyre népszerűbbé váló búcsújáróhellyé fejlesztette a Körös partján elterülő alföldi kisvárost.

A rendház 1950-ig fejthette ki működését szabadon, utána a hitélet a kápolna falai közé szorult vissza. Negyven évig tartó "pusztai vándorlás" után napjainkban csillan fel a remény, hogy Szent Terézia és Keresztes Szent János szerzetesei továbbfolytathatják azt a belmissziós tevékenységet, amelyet az alföldi magyar lakosság érdekében ötven évvel ezelőtt vállaltak.

JEGYZET

1. RADÓ Polikárp: Tiszazugi történet. Pannonhalma, Szolnok, 1990. (Az 1945-ben megjelent kötet hasonmás kiadása), 5-6. p.

2. VERESS János: Régi idők fakult írásai. Különlenyomat a Kunszentmártoni Híradó 1927. évi számaiból. 14.

3. RADÓ, i. m. 67-94. p.

4. Körös-Tiszavidék (hetilap), 1936. november 29.

5. RADÓ, i. m. 23. p.

6. P. MÁTÉFFY János Brúnó: Kármeliták Magyarországon (kézirat), 1980. 8-10. fejezet. (Összesen 70 gépelt oldal.)

7. HALÁSZ Imréné Ringwald Róza - Kunszentmárton, Felszabadulás u. 10. sz. alatti lakos - visszaemlékezése.

8. Catalogus (Rendi Névtár). Budapest, 1943.

9. Kunszentmártoni Híradó (hetilap), 1936. dec. 6. VÖ. SZEGHY Emó: Szent Terézia és a kármeliták II. Budapest, 1921. 398-399.

10. Szent Terézke Rózsakertje. Hitbuzgalmi lap, Bp. 1940. július hó. - Egri Egyházmegyei Közlöny, 1940. június 15. 46. lap.

11. Kunszentmártoni Híradó, 1940. július 14. - Chronica Conventus Carmelitarum D. in Kunszentmárton, 13.

12 Chronica, 16-19.

13. Chronica, 159-170.

14. Kunszentmártoni Híradó, 1940. július 14. - Szent Terézke Rózsakertje, 1940. július hó.

15. Chronica, 171-182.

507