Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
s kellene ismereteinket gyarapítani. Csupán példaként legyen szabad most utalni Illyés Andrásra, aki a XVII. század végének egyik legnépszerűbb katolikus írója volt. 0 maga később így tekintett vissza írói pályájának kezdetére: "Midőn Rómában II. III. és IV. esztendőbeli teológus volnék, különb-különb olasz auktorokból két nagy olasz könyvet írtam; a szentek életit sommában foglalván, melyeket azután Magyarországban megmagyaráztam és rendesen megírván világosságra hoztam plébániákon lévén, noha akkor ki nem nyomtathattam."19 E szavak bepillantást engedtek Illyés András két nagysikerű könyvének keletkezéstörténetébe. Római alumnusként 1665-68 között kivonatolta Alonso Villegas toledói teológus művének (De vitis sanctorum, I-V.) olasz változatát, majd azt már itthon "ex italico idiomate" lefordította, végül - pozsonyi kanonokként - ki is adta Az keresztyéni életnek példája vagy tüköré, (Nagyszombat, 1682-83) címmel. Munkája igen kapós olvasmány lett, a XVIII. században még további három kiadást ért meg (1705-1707, 1742, 1771), joggal tartja számon irodalomtörténetünk a "regényes kegyesség" barokk kori alapműveként. 0 Épp ezért tartjuk sajnálatosnak, hogy részletezőbb elemzésére mindmáig senki sem vállalkozott. Illyés András másik könyvének eredetijéről is maga mondja, hogy azt Rómában vásárolta. Alonso Rodriguez spanyol jezsuita Európa-szerte elterjedt meditációs könyvének olasz fordítása volt ez,21 ebből magyarította Illyés A keresztyéni jóságos cselekedeteknek és a tekéletességnek gyakorlatossága (Nagyszombat, 1688) c. munkáját. Noha latin szöveg is volt előtte, mint írja, inkább követte "az olasz autort a szóknak vagy igiknek folyására nézve", tehát a spanyol barokk e jellegzetes alkotása olasz közvetítéssel került Magyarországra, s a szellemi termékek áramlásának ez az útja eléggé tipikusnak mondható barokk prózánk szempontjából. Mindez arra figyelmeztet, hogy barokk kegyességi literatúránk külföldi mintáinak és forrásainak feltárása, az adaptáció módszereinek feltérképezése, a magyar stílus egyes elemeinek vizsgálata még számos kutatási feladatot ad, s az Illyés Andráséhoz hasonló írói teljesítményeket egy-egy tanulmány erejéig részletes elemzéssel kellene bemutatni. Biztosra vehető, hogy nemcsak az irodalomtörténet, de a vallásos néprajz, a teológiatörténet, nyelvtörténet és még számos egyéb tudományág is gazdagodna az ilyen életművek feldolgozása révén. Továbbá azt is vizsgálni kellene, vajon a magyar egyházi irodalomban hol s mikor jelennek meg azok a tendenciák, amelyek majd a XVIII. században érezhető laicizálódás irányába mutatnak. A felvilágosodást megelőző korról állapítja meg újabban Bíró Ferenc, hogy ekkor "az egyháziak által művelt irodalomban a mindennapi élettel összefüggő vonatkozások kerülnek előtérbe, a vallásos gondolatvilágnak az az arculata, amely a hétköznapokban tevékenykedő hívő felé fordul."22 E folyamat kezdetének pontos kijelölése, esetleges fázisainak regisztrálása csakis úgy lehetséges, ha későbarokk egyházi irodalmunkat ilyen oldalról is vallatóra fogjuk, átvilágítjuk. A már eddig felsoroltakon túl ez is a reánk váró, elvégzendő munkák közé tartozik. A FELEKEZETEK BELSŐ REFORMJAI ÉS A NEMZETI MŰVELŐDÉS Áttekintésünk befejezéseképpen, ha röviden is, érintenünk kell az egyes egyházak belső reform- törekvéseit, amelyek többnyire a nemzeti műveltség és irodalom ügyével is összekapcsolódtak. Külön-külön számos tanulmány foglalkozott már a puritanizmus, a pietizmus és a janzenizmus magyarországi hatásával és jelenlétével, olyat viszont egyet sem találtunk közöttük, amelyik a három nagy keresztény felekezet e belső megújulási törekvéseit együttesen tárgyalta volna, közös nevezőit kereste volna, s valamelyest összevetésre vállalkozott volna. Lehet, hogy e fogalmak mostani együttes említésének jogossága is kétkedést vált ki, mivel főként különbségeik, az őket létrehozó történelmi körülmények eltérő volta ötlik fel a XVII-XVIII. század szellemi erővonalainak ismerői előtt. Mégis úgy tűnik számunkra, hogy az ilyen jellegű komparatív vizsgálódás nem lenne haszon nélküli, és sok olyan fontos mozzanatra világítana rá, amely nagyon hasonló vagy éppen azonos volt a katolikus, evangélikus és református szellemi közösségekben egyaránt. Ha e belső megújulást szorgalmazó szellemi áramlatok hazai megjelenésére irányítjuk figyelmünket, kronológiailag elsőként a puritanizmust kell említenünk, amely Medgyesi Pál Praxis pietatis-fordításának 1636-os debreceni kiadásával indult hódító útjára a magyar református egyházon belül. A kálvinizmus angliai variánsáról szóló kiterjedt szakirodalomban kulcsszavak: egyéni 44
