Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - IX. Egyház és társadalom

GERGELY JENŐ A RERUM NOVARUM ÉS A MAGYARORSZÁGI KERESZTÉNYSZOCIALISTA EGYESÜLETEK (1903-1946) A keresztényszocializmus Magna Chartájának tekintett Rerum novarum kezdetű enciklika jubi­leumán a hazai keresztényszocializmus félévszázados pályafutását szeretnénk vázlatszerűen össze­foglalni. Induljunk ki - amint kronológiaiig is történt - az elméleti alapvetésből. A századfordulón Prohászka Ottokár, a nagy reformpápa szociális és politikai enciklikáinak szellemében fogalmazta meg a magyar katolicizmus előtt álló társadalmi-közéleti teendőket. Pro­hászka már Rómában elkötelezte magát XIII. Leó programjával. 1891-ben lefordította a pápa szociális és politikai kérdésekkel foglalkozó enciklikáinak és leveleinek gyűjteményét. így a Rerum novarum legfontosabb részeit is elsőként Prohászka adta közre magyarul, bár ő is szomorúan állapította meg, hogy mindez Magyarországon ekkor még nem talált visszhangra. (Pedig az encik­lika teljes magyar fordítása és kiadása gyorsan elkészült. Esztergomban, az érsekség "félhivatalos" kiadója, Buzárovits Gusztáv "XIII. Leó pápa Ő szentségének körlevele a munkások helyzetéről címmel [A ftdő esztergomi főegyházmegyei hatóság által jóváhagyott hiteles fordítás] jelentette meg az autentikus magyar szöveget, amely 1891 augusztusában már 3-ik kiadását érte meg! Az egyházmegyék közül Veszprém járt az élen, báró Hornig Károly püspök szorgalmazására 1891-ben ugyancsak megjelent a veszprémi egyházmegyei hatóság által jóváhagyott fordítás. Sőt egy füze- tecskében Lemkuhl Ágoston kommentárjait is egyidejűleg közreadták. A későbbi kiadások közül figyelmet érdemel az 1931. évi Szent István Társulat általi budapesti kiadás, majd 1933-ban és 1943-ban újból megjelent az enciklika teljes szövege. A Serédi bíboros hercegprímás által pártfo­golt, és Szekfu Gyula által vezetett Esztergomi Katolikus Nyári Egyetem 1941. június 29—július 12. között egyik fő témájául a Rerum novarum 50 éves jubileuma kapcsán a szociális kérdéseket választotta. Az előadók között találjuk Kornis Gyulát, Szekfű Gyulát, Eckhardt Sándort, Kovrig Bélát, Brandenstein Bélát, Kecskés Pált. A Rerum novarum eddig utolsó magyar nyelvű hazai kiadása félig-meddig az ELTE BTKúj- és legújabbkori egyetemes történeti tanszékének "belügye" volt, amikor is a Zsigmond László akadémikus szerkesztésében a "Politikai és szociális enciklikák XIX-XX. század" I. kötetében 1970-ben az esztergomi 1891-es kiadást sokszorosítva közreadták a hallgatóknak.) Prohászka 1894-ben, a Katolikus Néppárt alakulásának évében fejtette ki a Magyar Sión hasábjain a keresztényszocialista akció alapkérdéseit. "Kenyeret kér s élni akar, még pedig ember­hez méltóan; ez az emberiség nyelve; ha ezen szólsz hozzá, megérti... Az anyagi érdekek felkaro­lásában kell kimutatni a kereszténység életrevalóságát. Ismétlem: azé a jövő, ki az emberekhez érthető nyelven szól; az emberiség pedig most egy nyelvet ért csak, mely egy szót hajtogat s ez a szó: érdekeink." Valóban nagy felismerés ez Prohászkánál, hogy a polgári társadalmat a haszonel- vűség vezérli, az embereket nemcsak az eszmék, hanem az érdekek is mozgatják. Az 1900-as jubileumi esztendőben a 900 éves magyar egyház központjából széttekintve az új század vezéreszméjeként a keresztényszocializmust fedezte fel. "Új idők kopognak ajtónkon, az Egyház 1900 éves bronzkapuin bebocsátást kérnek - írta a Magyar Sionban -. Új élet alakul körülöttünk... Új kérdések vetődnek föl a szellem látóhatárán; az élet nem fér bele a régi formákba... A társadalom alsó rétegei emelkednek s részt kémek a tudomány, művészet, a jog és szabadság közkincséből; bőségesebb részt, mint eddig, ezért új intézményeket sürgetnek s a társadalom mindjobban a demokrácia alapjára áll." Prohászka a demokrácia és a szociális haladás irányában ismerte fel a történelmi fejlődés menetét, amiben az egyháznak közre kell működnie. "A régihez ragaszkodói vagy megérted az új idők sürgetését? - kérdezte Prohászka nem is annyira önmagától, mint inkább klerikustársaitól -. S az egyház megfelel e kérdésre s beállt a szociális században a keresztényszociális irányzattal; bele annyira, hogy tevékenységének nagy részét a keresztény szociális tevékenységnek szenteli. Haladni akar a haladó néppel; emelkedni az emelkedő rétegek­kel; szélesebb alapra akaija fektetni a jogokban és szabadságokban való részesedést; csak erre 499

Next

/
Thumbnails
Contents