Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
Jállottak. Szolgálatukat a társulati tagok és feleségük temetésén előbb ingyen, később pénzbeli megváltás fejében teljesítették. A fáklyások közreműködését az egyházközség bármelyik tagjának temetésén vagy gyászmiséjén igénybevehették a hozzátartozók, ugyancsak pénzbeli megváltás árán.13 Mind a magyar, mind a német földész közösség az egyházi ünnepeken való ájtatos segédkezést vállalta megalakulásakor, és ennek eleget is tettek működésük közel egy évszázada alatt. Megmaradt a magyar földészek ún. templomi sorrendje, amely részletesen felsorolja, mikor és milyen feladatot láttak el a társulati tagok vasárnapokon és egyházi ünnepeken.14 A legfontosabb teendőik egyike Gyulán is a fáklyázás volt, amikor az ünnepélyes szentmiséken 6 fáklyás a szentélyben kétoldalt égő fáklyával állt díszőrséget (Szent Vendel ünnepe, éjféli mise, karácsony első napján a 10 órás ünnepi szentmise, vecsemye, évvégi hálaadás, újévi, vízkereszti 10 órás szentmise, közös társulati gyászmise, nagycsütörtöki szentséglekísérés, húsvét és pünkösd vasárnapi 10 órás szentmise, vecsemye, Szentháromság vasárnapon a saját mise, Úmapja). A fáklyákat a társulatok saját költségen szerezték be, és gondoskodtak karbantartásukról. A földészközösség tagjai minden körmeneten saját zászlójuk alatt vonultak fel, amelyet a templomban tartottak, a magyarok a belvárosi plébániatemplomban, a németek a Szent József- templomban. A magyar földészek 1926-ban készült harmadik zászlóján is a Szentháromság, a józsefvárosiak 1877-ben készült zászlaján pedig a Szent Család képe a fő motívum. A német földészek a körmeteken használt "mennyezetet", baldachint is a saját költségükön szerezték be és tartották karban.15 A fáklyázás és a közös zászló alatt történt felvonulás mellett sajátos feladataik is voltak. Mindkét társulat tagjai, illetve azok legényfiai látták el a nagyhéten a Szent Sír őrzését a templomokban. A magyar társulat 10-12 fős őrsége a plébániatemplom szomszédságában levő katolikus elemi iskola egyik tantermében készült fel az óránkénti őrváltásra. A két fős váltás felvezetővel vonult fel a Szent Sírhoz. Az őrök öltözete az ünneplő fekete ruha, fejükön a társulat által csináltatott egyen- sapka, oldalukon kard.16 (A német földészek alapszabálya a Szent Sír őreinek 2 kardot és 8 db lándzsát írt elő beszerezni, használatáról azonban nincsenek adataink.) Az őröket bojtos eledellel a társulat pénztára terhére látták el. A Szent Sír őrei látták el az Oltáriszentség díszőrségét a feltámadási és az úmapi körmenetben is.17 Űrnapkor a fáklyások mellett a két lámpavivő is a társulat tagjai sorából került ki.18 Szent Márk napján a búzaszentelői körmenethez négy szászlóvi- vőt adott a magyar földészek közössége.19 A magyar földészek legényfiaiból alakított lovasbandérium kiemelkedő egyházi eseményeken szerepelt. (1892-ben, 1899-ben az egyházközséget meglátogató nagyváradi püspök kíséretét adták, 1924-ben a plébániatemplom új harangjait kísérték az állomásról a templomba.)20 A társulatok, mint magánközösségek a plébániától függetlenül működtek. A plébánosok átiratban fordultak a társulatok vezetőségéhez, ha segítségüket kérték. Apor Vilmos az 1926-ban létrehozott Szent József-gyermekkonyha javára minden évben rendszeresen kért anyagi támogatást a magyar földészektől, amely egyetlen alkalommal sem maradt el.21 A függetlenség abban is megnyilvánult, hogy a társulati közgyűléseken csak ritkán jelentek meg a plébánosok, és a társulat minden esetben elzárkózott attól, hogy valamilyen politikai szervezethez, párthoz, országos egyesülethez csatlakozzon. A plébánosok közül Göndöcs Benedek apát és Lindenberger János rendes tagként is belépett a földészek társulatába, Gróh Ferencet pedig tiszteletbeli elnökké választották.22 Mindkét földész közösség egyházi szolgálatai mellett a korabeli egyesületek társaséletét is élte, augusztus 20-án tartott közgyűlését - néhány nehéz évtől eltekintve - társas vacsora követte. Évente többször rendeztek bálokat, táncmulatságokat, amelyek az esetek többségében szép bevételt is hoztak. Göndöcs Benedek inspirációjára fordult a társulatok tagságának érdeklődése a korszerű mező- gazdaság eredményei felé. A társulat költségén beszerzett eszközöket nemcsak a tagok, de kívülállók is használhatták, és az így befolyt jövedelem a társulat pénztárát gyarapította. A társulati tagok vallásos közössége az ünnepeken való szerepléssel, a közös szentmisékkel, a társulati tagok temetésén való testületi részvétellel példát mutatott az egész egyházközségnek. Sajátos lelkisége mindig követőkre talált, hiszen újabb tagok belépéséről a magyar földészek soraiba, egészen a feloszlatásig vannak adataink. 488
