Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
Esztergomban ekkoriban olyan jelentős személyiségek működtek, mint Csemoch János pápai kamarás, és a magyar katolicizmus megújhodásáért küzdő Prohászka Ottokár. Prohászka úgy vélte, hogy három fontos ponton kell kezdeményezőként fellépnie a katolikus egyháznak: a/ a társadalmi életet átfogó katolikus egyesületek szervezése, b/ a sajtó tevékenységének felélénkítése, s végül c/ a katolikus mozgalmak párttá alakítása terén. E gondolatsor megvalósításának első konkrét állomásaként Prohászka Ottokár 1888-ban megalapította az "Esztergom megyei Katholikus Legényegyletet", melynek elnökévé Simor János hercegprímás őt, másodelnökévé pedig Eitner Elemér Ákost nevezte ki. Az egylet székháza számára 1889-ben évi 110 forintért bérbe vették Huszár Antal házát, amely a Ferenc József úton állott. Az egyleti könyvtár alapjait Buzárovits Gusztáv nyomdatulajdonos felesége vetette meg nagylelkű adományaival. 1893-ban a két egyesület "Esztergomi Katholikus Legényegylet" néven fuzionált. Ekkor Vaszary Kolos hercegprímás dr. Csemoch Jánost bízta meg az elnöki teendők ellátásával. A felpezsdülő társadalmi és szellemi életben ekkoriban ismét meghatározó szerepet játszott a katolikus egyház. A Legényegyleten belül zajló kulturális és hitéletet áthatotta XIII. Leó pápa 1891-ben kibocsátott Rerum novarumának szelleme, mivel a városban működő Prohászka Ottokár azonnal magyar nyelvre fordította azt. Ezek az esztendők fontos fordulópontjai voltak a város életének is. 1895-ben egyesült Esztergom szabad királyi várossal az addig önálló Érseki-Víziváros, Szentgyörgymező és Szenttamás. E lépés nemcsak gazdasági és közigazgatási értelemben növelte a város jelentőségét, hanem szellemiekben is. Még ugyanebben az évben jelent meg Prohászka Ottokár szerkesztésében, s olyan jeles hírlapírók közreműködésével, mint többek között báró Kaas Ivor, az egyház országos terjesztésre szánt lapja, az "Esztergom". A gazdaságilag is megerősödő Katolikus Legényegylet 1896. február 4-én 9500 forintért megvásárolta a Széchenyi téri Lieb házat. Ezt Csemoch János 1907-ben 14 000 korona költséggel átépítette. 1913. október 1-jén 20 tanoncot befogadó intemátussal bővítették ki. Ezzel az "Esztergomi Katholikus Legényegylet" minden szempontból kiteljesedett, s a legényegyletekre háruló feladatok ellátására képessé vált. Csemoch Jánostól előbb az addigi másodelnök, dr. Andor György, majd 1907-től Mátéffy Viktor vette át az elnöki tisztet. A világháború miatt, 1915-ben felfüggesztették működésüket. Tagjaik közül 32-en haltak hősi halált, s az 1914-ben még 160 főt tömörítő egyesület létszáma a háború végére 10-12 főre apadt. Ilyen körülmények között érthető, hogy székházukat 1916-tavaszán két vállalkozónak mozi létesítése céljából 105 000 koronáért eladták. Működésüket öt esztendei szünet után, 1920. január 18-án, a Deák Ferenc utca 11. szám alatti Waldvogel házban tartott közgyűlésükön újították fel, ismét elnökké választva Mátéffy Viktor pápai kamarást. Az új elnök az egylet jövőbeni feladatairól szólva kijelentette: "azok az eszmék, amelyekben ez az egyesület él és újjászületik, Esztergom iparostársadalmában már bemutatták gyönyörű munkájukat és életrevalóságukat. Vidám-kedélyű, erkölcsön, a hazáért és a munkáért lelkesedő, gerinces iparosifjakat akar ez az egyesület kebelében melengetni."11 Az újjáalakulást követő napokban hozzáláttak a háború, s a forradalmak során széthordott egyleti vagyon újbóli összegyűjtéséhez. Szedmer József könyvtáros például a sajtó útján kérte "...a kommün alatt létesült helybéli, cipészek és csizmadiák szakszervezete, azon megbízottait, akik annak idején a Legényegylet könyvtárát leltár szerint átvették és kezelték, hogy a még birtokukban lévő könyveket átadni, vagy azok holléte felől az egyesület helyiségében (Wadvogel ház) a hivatalos órák alatt /vasárnap du. 2-4-ig, csütörtökön este 5-7-ig/ felvilágosítással szolgálni szíveskedjenek."12 A könyvek valószínűleg visszakerültek, ám az egylet tagsága igen nehezen, áldozatos munkával tudta csak pótolni elveszett értékeit. Néhány esztendő kellett az egyleti élet gazdag tartalommal való megújításához is. Öt esztendő alatt rendszeressé váltak a színi előadások, tanfolyamokat, vallásos és közismereti előadásokat, bálokat s egyéb összejöveteleket tartottak, dalárdát alapítottak. Az újjáalakítást követő ötödik esztendőben a Legényegylet vezetősége Mátéffy Viktor bátorítása és aktív közreműködése hatására 1925 májusában határozatot hozott egy új székház építéséről. Ez, terveik szerint: "...nem mulatóhely lesz, hanem lesz nevelőintézete a jövő magyar polgári társadalmának, iparosvilágának..."13 Csemoch János hercegprímás a város által adományozott - Szent Imre út 22. szám alatti 700 négyszögöles - telken, 1925. szeptember 13-án 11 órakor tette le az épület alapkövét. Az építés 483
