Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
A budapesti tanulók - 1927-től vezették be - kaptak minden hónapban egy bizonyos összeget (15-25 pengőt) a "Hizoháru" nevű szervezettől. A Budapesti Autonóm Ortodox Hitközség vezetőségének irányítása alatt álló egyesület abból a talmudi idézetből vette nevét, amely arra figyelmeztet, hogy: "Hizoháru bivné ánijim seméhen técé Torá", "Vigyázzatok a szegények gyerekeire, mert tőlük jön a Tóra" (Nedarim 81a). Vagyis a Talmud tanulmányozóit, akik továbbviszik a hagyományt, támogatni kell, hogy eleget tudjanak tenni feladatuk megvalósításának. A havi segély- összegen kívül egyszer egy évben, rendszerint a tavaszi szünetben a Hizoháru versenyt hirdetett bizonyos talmudi részek alapos elsajátítására. Csak fővárosi bocherek vehettek részt a versenyen, és a bíráló bizottságban a Ras bész din, vagyis a Rabbiság feje és néhány talmudtudós hitközségi vezető foglalt helyet. A budapestiek azért helyeztek ilyen nagy súlyt a jesiva bocherek támogatására, mert a nagy világváros számos csábítása, kulturális vonzása miatt valóban kevés fiatal választotta a jesivát, még az ortodox családokból is. Ezzel szemben vidéken szinte társadalmi kötelezettség volt az ortodox családokban m fiút Talmudiskolába küldeni. A Jesiváknak a rendszerét a Talmuddal rendszeresen foglalkozó ortodox zsidóság, köréből számosán kifogásolták. Különösen az első világháború után kezdték kritizálni tanítási módszereit, szerkezeti felépítését. Voltak persze jócskán olyanok is, akik nem a rendszerében, hanem a vallásos zsidóság körében végbemenő szemléleti változásokban látták a színvonal csökkenésének az okát. Az ortodox zsidóság lapjának a Zsidó Újság-nak a hasábjain folytak ezek a viták. Itt adtak helyt a különböző nézetek érveinek. A régi, még a XIX. század elején kialakult módszer védelmezői szerint az önálló keresettel rendelkező hitközségi tagok nem hajlandók elég áldozatot hozni a tanulók ellátását, elszállásolását illetően. Menzák, intemátusok, rossz szállások jutnak a szegényebb sorsú tanuló ifjúságnak, szívélyes, családias segítség helyett. Lejáratják a Talmudiskolák szellemi nimbuszát azzal is, hogy kellőleg elő nem készített ifjakat küldenek ide, akik miatt a tanulmányi színvonal csökken. Az előkészítő iskolákban kellene több idő eltölteni a 13-16 év közötti fiúknak - e nézet szerint. A kritizálók egy része abban látja a bajt, hogy a Talmudfőiskolákat általában nem önálló vezető irányítja, hanem egy-egy hitközség főrabbija, akinek jelentős idejét saját hitközsége ügyes-bajos dolgainak intézése köti le, így nem tudja teljes idejét és energiáit a tanításra, oktatásra koncentrálni. Akadtak olyan nézetek is, hogy a Talmudfőiskoláknak több figyelmet kellene fordítaniuk a valláserkölcsi nevelésre, hogy a lelki finomságot és jellemszilárdságot is elsajátítsák. Visszatérő problémaként vetik fel a Jesivák egyoldalúságát. Kizárólag Talmudot tanulnak, és nem törődnek azzal, hogyan fogják biztosítani megélhetésüket az innen kikerülő diákok. Hisz rabbik vagy hitközségi alkalmazottak elenyészően kevesen lehetnek belőlük. Nem is ezért tanulnak a főiskolákon. Össze kellene kapcsolni - javasolják - a Tóra tanulását az életre való felkészítéssel. Hangot kapott olyan nézet is, hogy központosítani kell a Jesivák rendszerét. Pedagógiai alapon építsék fel tehát a főiskolákat, és az Ortodox Központi Irodát, amely Budapesten volt, ennek végrehajtásával meg lehetne bízni. Az Iroda vezetőjének, aki a magyar Felsőház tagja is egyben, elég nagy tekintélye van egy ilyen szervezeti átalakítás keresztülvitelére. Ez a javaslat természetesen nagy felzúdulást keltett a vidéki hitközségek főrabbijainak körében, mert teljes autonómiával rendelkeztek, és egy ilyen döntés veszélyeztette volna addigi jogaikat. A Jesivák jövőjéről szóló viták az ország egész vallásos zsidó közvéleményét foglalkoztatták a század 20-as éveiben. A trianoni békeszerződés után számos jelentős Talmudfőiskola - köztük a legnagyobb, a pozsonyi - az utódállamokba került. Ezek irányító szerepének hiánya súlyosan érintette az ortodox tanuló ifjúságot. A csonka országban nem volt olyan szaktekintély, amely a határon túli kiemelkedő Jesiva vezetőkkel felvehette volna a versenyt. Lázasan keresték a kibontakozás útját. A nagy gazdasági válság, a nácizmus veszedelmes előretörése és ezzel párhuzamosan az antiszemitizmus hallatlan felerősödése hamarosan elterelték a figyelmet a Talmudfőiskolák jövőjének a problémáiról. Az egész zsidóság léte került most már veszélybe... Magyarországon a vidéki zsidóság járult hozzá legnagyobb mértékben a vallási hagyományok megőrzéséhez, átörökítéséhez. Ez a réteg a Holocaust idején elvesztette tagjainak 90%-át. A túlélők pedig a hatalomra jutott kommunista rendszerben képtelenek voltak fenntartani vallási intézményeiket. Az újabb, ellenkező előjelű üldöztetés elől kénytelenek voltak kivándorolni. Legnagyobb részük Izraelbe és Amerikába ment, ahol több, egykori magyarországi Jesivát újjáélesztettek. 454
