Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
DOMÁN ISTVÁN rabbi A MAGYARORSZÁGI JESIVÁK (TALMUDISKOLÁK) TÖRTÉNETÉBŐL Egy Európában letűnt világ legfontosabb zsidó intézményeit, a Jesivákat ismerteti ez a tanulmány. Ezek a Talmudfőiskolák biztosították a mélyen vallásos zsidóság fennmaradását a második Szentély pusztulásától (i. sz. 70-től) egész a XX. század 40-es éveiig, a Holocaustig. A Jesivákban nevelték a zsidó ifjúságot, hogy jártasságot nyeljen a Tóra (Mózes 5 könyve) törvényeit magyarázó, a vallási szabályokat megvitató Talmudban. Ezek a növendékek kaptak jelentős szerepet később a hitközségek irányításában, vezetésében, egy kis részük pedig rabbi oklevelet szerzett (főleg a rabbi családból származók) és lelki vezetőként őrködött közösségében a vallási élet töretlen továbbvitelén. Amikor a hitlerizmus kirobbantotta a II. világháborút és elfoglalta Európa jelentős részét, azok a területek, ahol Jesivák működtek mind náci uralom alá kerültek. A német hatalom azonnal bezáratta a Talmudiskolákat, és koncentrációs táborba hurcoltatta rabbijait és növendékeit. Egykori naplókból és leírásokból kiderül, hogy a hitleristák első és legfontosabb törekvése a zsidó vallási élet megsemmisítése volt. Furcsa, de érdemes elgondolkodni rajta: csaknem egész a befejezésig a nácik megengedték színnházi előadások és koncertek tartását, még kabarékat is működtethették a zsidók a gettóban, de bezárták az imaházakat és a tanházakat! Ezeket istállókká, vagy latrinává alakították át, mielőtt felgyújtották. Széthányták a könyveket és a rituális kegyszereket, a tekercseket, a Tórákat, a Talmud köteteket a piszokba, a vérbe lökték, alantas célokra használták. Vallásos zsidók szakállát kitépdesték, és nevetségessé igyekeztek tenni őket, mielőtt végeztek velük. Arra kényszerítették az áldozataikat, hogy csókolják a kivégzők csizmáját, káromolják Istent és alázzák meg magukat. A németek igazi vallási háborút viseltek a zsidó lélek, a zsidó hagyomány ellen. Európában legtovább Magyarországon maradtak fenn a Jesivák. Egy néhány közülül egészen 1944-ig, az ország német megszállásáig működött. A Holcaust után ezek az intézmények már nem éledtek újjá. A hitközségek túlnyomó részét megsemmisítették, tagjaikat kiirtották. A kevés túlélő pedig Izraelbe vagy a tengerentúlra vándorolt. így Jesivák ma már nem találhatók Európában, csak Izraelben vagy Amerikában működik még néhány hasonló intézmény. Ennek az írásnak a célja, hogy felépítésük, szerkezetük, tanítási-tanulási metódusuk bemutatásával emléket állítson a részükre. A jesivák szervezeti felépítése nagyjából hasonló volt egész Magyarországon. A rebe (a rabbi jiddis neve) rendszerint a hitközség rabbija volt, aki vezette a jesivát. Előfordult ugyan olyan hely is, ahol az ún. "anyakönyvvezető rabbi", tehát a község szellemi vezetője, vagy ahogy jiddisül mondták, a "Ruf nem vezetett jesivát, hanem egy máshonnan odakerült nagy tudású férfi, akinek szintén volt rabbioklevele, szervezte meg a Talmudfőiskolát. A növendékek vagy bocherek (bocher = fiú jiddisül) rendszerint más vidékről érkeztek, és legfeljebb 1—2 helybeli lehetett közöttük. A cél az volt, hogy távol legyenek a szülői háztól, az ismerősök körétől, nehogy bármi is elvonja a figyelmüket a tanulástól. A tanítási idő 2 félévből (zömán héberül) állt. Az első félév a nagy őszi ünnepek után kezdődött, tehát Chesván hónap elsejétől kezdve egészen Peszách ünnep előttig, Ádár hónap utolsó napjáig tartott. Ez általában öt hónapos félévet jelentett. Ha szökőév volt, akkor 6 hónapot, mert a zsidó naptárban a szökőév az Ádár hónap megkettőzését jelenti. Tekintve, hogy minden 19 évből 7 szökőév, így viszonylag elég gyakran került sor a 6 hónapos félévre. A következő félév a Pészách ünnep után következő hónap első napjától, íjjár elsejétől kezdődött és Elül 15-ig tartott. A nyári félév után másfél hónapos szünet következett. Persze a szünet jelentős részét a nagy őszi ünnepek foglalták el. A Jesivákban 3 lapot (héberül Dáf), vagyis hat oldalt (héberül Ámud) tanulmányoztak át hetente a Talmudból. Sőt, egyes helyeken 3 és fél lapot is magába foglalt a heti rendszeres anyag, amit csak Rási-val és Toszáfot-tal (a talmudi szöveg magyarázataival) együtt vettek át. E mellett egy 451
