Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
tehetségek annál rendesebben és tökéletesebben kifejtődgyenek, a’ munkás életnek minden nemeire készekké vagy alkalmatosokká tétessenek és épségükben megőriztessenek."4 Beke nagy súlyt fektetett az egészség fenntartására, és továbbadta Szilasy jó tanácsait a ruházkodásra, a tisztaságra, a táplálkozásra nézve. Külön hangsúlyozta a fürdés és úszás során követendő gyakorlati szabályokat: "...Afördésre a’ legmelegebb nyári napok választassanak, de csak este felé. Mindjárt az evés, vagy nagy izzadás után halálos veszedelmes a’ fördés. Tehát előbb ki kell hütözni; a’ fördés utánn pedig a’ hirtelen való izzadástól őrizkedni. Veszedelmes nem külömben eggyszerre egész testei hirtelen a’ vízbe ugrani; hanem előbb a’ fejet és a melyet meg kell vízzel locsolni. A’ vízben nem kell veszteg ülni, vagy állani, hanem mozogni, ugrálni, lebukni és a testet a’ kezekkel jól megdörzsölni. Mivel az úszás által sokann megmentették mint saját, mint mások életét, igen nagy haszon és szerencse volna, ha a’ gyermekek úszni megtanulnának. Ha nincs senki, ki az úszás mesterségét tudná, azt meg nem kell a’ gyermekeknek engedni, hólagokat felfújt marha beleket kötözzenek magokra és azokkal úszanak, mert könnyen elszakadhat vagy a’ kötő, vagy a’ hólag, s ekkor az úszni nem tudó elmerül; vagy a’ sebes és nagy víz elkaphattya a’ ki evezni és magán segíteni nem tud."5 Az egyház tanításának - illetőleg jogainak és érdekeinek védelmére egyre jobban előtérbe került az a törekvés, hogy a mesterképzőkből minél fegyelmezettebb és nagyobb tudással rendelkező, emberséges, nyíltszívű tanítók kerüljenek ki. Beke a fegyelmezésről és a testi büntetésről így vélekedett: "Nem mondom, hogy sohasem szabad a’ testi büntetés; csak azt állítom és pedig egész bátorsággal, hogy az ollyan oskola felül nem sokat lehet tartani, a’ mellyben a’ bot leghatalmasabb parancsoló, a’ hol szüntelen a’ Mester kezében forog és a’ gyermekek feje felett a’ korbács, virgás és egyéb kínzó szerszámok. Illyen Oskolamester jó formán több üdöt tölt el az intéssel, pörrel, patvarral az oskolában mint a tanítással. A’ testi büntetést tehát csak a’ legutolsó kénytelenségben veszi elő az értelmes Tanító, minekelőtte már minden kigondolható szelidebb módokat megpróbált... A’ mester mindenkor emlékezetébe tartsa azt, hogy gyermekek vannak előtte, a’ kik ha hibáznak is, nem mindenkor rossz szándékkal hibáznak; többnyire a’ gyermeki meggondolatlanság, értelmetlenség, virgonczság oka az ő hibájoknak. ...A testi büntetésnek eszköze egyedül vessző legyen és semmi más! Ezzel pedig nem az alfelét kell verni a’ vétkesnek, hanem a vétkesnek minéműségéhez képest, annak tenyerébe nyomni néhány csapást. Ezenkívül örökre és végképen ki legyenek az oskolábul zárva a’ botok, szíjkorbácsok, kötelek, ferulákkal vagy lineákkal a’ tenyérbe vagy az ujjak hegyére való csapások, hátba ütések, arczul csapások, füleknél vagy hajuknál fogva való megrázások, éles hasábfára való térdepelés, eggy lábon való állás sa’t, úgymint a’ melly büntetések már magokban is embertelenek a’ gyermekre nézve sok tekintetbül károsak s ellenkeznek szemközt a büntetésnek és jó nevelésnek czéllyával, sőt a legkegyelmesebb Felséges Királyi Rendelések által is keményen tilalmaztatnak."6 Beke Kristóf művei közül elsősorban azok emelkedtek ki, melyeket a leendő tanítók számára írt, s amelyekben a kor színvonalát meghaladóan foglalta össze neveléselméletét és a tanított tantárgyak anyagát. Igyekezett tudatosítani tanítványaiban azt a kívánatos elképzelést, miszerint a testi nevelést ne csupán az iskolás évek alatt végezzék, hanem az a tanulmányok befejezése után is maradjon meg belső ösztönző igényként. Azt az elismerésre méltó tevékenységet, amelyeket Beke a veszprémi mesterképzőben az intézet megszűnéséig a testi nevelés érdekében és kisugároztatásában végzett, az újonnan (1842-ben) létrehozott esztergomi mesterképzőben Májer István vette át. Májer István 1813. augusztus 15-én született a Nyitra megyei Mocsonokon. Elemi iskoláit Érsekújvárott, a gimnáziumot Esztergomban végezte el. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban, jogi tanulmányait Pesten végezte. 1836-ban Vácott pappá szentelték. Ezt követően Muzslán, majd Esztergomban működött lelkészi minőségben. 1842-ban Kopácsy prímás az általa alapított Mesterképző Intézet tanárának nevezte ki. Tapasztalatszerzés céljából járt Erdélyben, Horvátországban, az ausztriai német és olasz tartományokban, és meglátogatta az ott működő tanítóképzőket. Az esztergomi intézetet Májer oly hírre emelte, hogy a fiatal igazgató tanácsát kérték ki újabb tanítóképzők alapításánál. 1849-ben a pesti m. kir. egyetem pedagógiai tanszékének tanára, 1850-ben pedig a pesti elemi 447
