Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
TÜSKÉS GÁBOR A MAGYARORSZÁGI ELBESZÉLŐ ÁIIÍTATI IRODALOM EURÓPAI KAPCSOLATAI (Nádasi János 1614—1679) Nádasi János a XVII. század egyik legtermékenyebb és legolvasottabb egyházi szerzője egész Európában. Az osztrák jezsuita provincia ismert és megbecsült embere, életének jelentős részét Rómában töltötte. Pályája végén tíz évig Bécsben élt. Néhány rendtörténeti munkája mellett mintegy ötven különböző aszketikus művet írt, melyekben kiemelkedő Szerepet juttatott az elbeszélő műfajoknak: életrajzoknak, történeteknek, históriáknak, legendáknak, mirákulumoknak, exemplumoknak. Munkáit néhány kivétellel latinul írta, ezeket rövid időn belül számos nyelvre lefordították, s néhányat közülük még a XIX. század végén is újra megjelentettek. A fordítások száma messze meghaladja a latin nyelvű kiadásokét. Az életműnek, amely elsődleges áhítati célkitűzése mellett jelentős teológiai, filozófiai és irodalmi ismeretekről tanúskodik, mintegy a fele német nyelvterületen, részben német nyelven látott napvilágot, de művei épp így megjelentek Itáliában, Franciaországban, Spanyolországban, Németalföldön, Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon. Könyveit elsősorban gyakorlati használatra szánta. Egy részüket a különböző európai Mária-kongregációk több váltzatban, részben hasonló tartalommal és szerkezettel gyakran névtelenül adták ki. Életútja és munkássága a XVII. századi közép-európai jezsuita aszketikus irodalom olyan neves képviselőivel állítható párhuzamba, mint például Jeremias Drexel, Georg Stengel, Georg Vogler, Jakob Balde, Benignus Kybler, Michael Staudacher és Wilhelm Nakatenus. Nádasi pályája és munkássága jó lehetőséget kínál egy eddig alig ismert XVII. századi aszketikus író életműve gyökereinek, keletkezési körülményeinek, tartalmi és formai összetevőinek vizsgálatára. Élete első részének és pályakezdésének hátterében a harmincéves háború eseményei állnak, a háború vége nagyjából írói kibontakozásával esik egybe. Az életút második fele a toleráns, irenikus áramlatok európai térhódításának időszakára esik. Ez egyrészt magyarázza a nyílt ellen- reformációs vonatkozások hiányát az életműben, másrészt utal a különbségre, ami a XVII. század második felének viszonylag nyugodt európai fejlődése, illetve a Habsburg-abszolutizmus erősödése és ezzel összefüggésben a magyarországi ellenreformáció offenzív szakasza között megfigyelhető. Személyisége alakulását jelzik az életpályát végigkísérő elöljárói minősítések a testi egészség, a képességek és a természet változásairól. Ezeket általában kritikával kell kezelni. Nádasinál azonban a minősítések iránya helytállónak látszik. Jelzik testi erejének kifejlődését, majd hanyatlását, tudományos, értelmi képességeinek, tapasztalatainak és ismereteinek fokozatos kibontakozását, valamint szangvinikus természetének lassú átalakulását melankólikussá. Ez utóbbinál minden valószínűség szerint a középkor óta jól ismert szerzetesi melankólia egyik változatára gondolhatunk, melynek kialakulásához az aszketikus életformán kívül életrajzi tényezők is hozzájárulnak: így mindenekelőtt missziós vágyának meghiúsulása, továbbá könyvtári, levéltári munkája és írói tevékenysége. Számba vettük tanárait, társaságbeli, tudományos és személyes kapcsolatait. Ezt a képet jól kiegészítik művei első kiadásának mecénásai és az életében megjelent fordítások készítői. Az első kiadások mecénásainak és fordítóinak csoportjai tükrözik Nádasi társadalmi kapcsolatait. Az első csoportba a magyarországi egyházi hierarchia magas rangú tagjai tartoznak. A második csoport Magyarországon kívüli egyházi hierarchia, melyet Philipp Friedrich bécsi püspök képvisel. A harmadik csoportot a Jézus társaság tagjai alkotják. A negyedik csoport a magyarországi főnemesség képviselőiből áll. Az ötödik csoportba a nem magyar származású főnemesek és udvari tisztségviselők tartoznak. Egy kiadvány mecénása az özvegy Eleonora császárné, akinek gyóntatója volt. E felsorolásban különösen szembetűnő a vezető magyar egyházi személyek s főúri családok nagyarányú jelenléte, akikkel az életút különböző állomásain került kapcsolatba, s akik a XVII. 431
