Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
HORVÁTH JÓZSEF A XVII-XVIII. SZÁZADI GYŐRI VÉGRENDELETEK EGYHÁZTÖRTÉNETI ADALÉKAIRÓL Az utóbbi évtizedben a végrendeletnek, mint történeti forrástípus iránti fokozódó érdeklődésnek lehetünk tanúi.1 Az e témában született munkák szerzői közül többen utalnak forrásaik egyháztörténeti adataira is: e vonatkozásban különösen Szende Katalin tanulmányát kell kiemelnünk.2 A győri levéltár különösen gazdag végrendeletekben: a XVII. századból kb. ezer db, a XVIII. századból ennél is lényegesen több maradt fenn, itt e forrástípusból!"3 E testamentumok bőségesen tartalmaznak adalékokat mind az egyháztörténet, mind a testálók egyéni vallásosságának tanulmányozásához. Tekintettel egyrészt arra, hogy az e témára vonatkozó adatok ezres nagyságrendben fordulnak elő, másrészt a rendelkezésre álló idő rövidségére, előadásunkban csak a fontosabb elemzési lehetőségekre van módunk felhívni a figyelmet, néhány jellemző példával illusztrálva mondandónkat. Mielőtt a végrendeletek konkrét adatait vennénk sorra, utalnunk kell arra: már forrásaink nyelvezete is számos értékes információt nyújt a téma kutatójának, hiszen az imádságos nyelvezet, az egyház hatását is mutató formulák - ne feledjük: Győr vizsgált korszakunkban (1743-ig) a győri káptalan földesúri hatalma alá tartozó mezőváros, lakóinak végrendeletét a káptalan erősíti meg! -, a helyenként kimutatható bibliai idézetek sokat segítenek az egyháztörténettel foglalkozóknak is! A konkrét adatokat vizsgálva először az egyházi személyek testamentumaira kell utalnunk. Az aránylag kis számban előforduló papi végrendeletek bepillantást engednek a korszak alsópapságának műveltségi és vagyoni viszonyaiba, mentalitásába és mindennapi életébe egyaránt. Erre kiváló példa Petthes András bárkái plébános utolsó rendelése: 40-nél több könyve - melyből tucatnyit közelebbről is megnevez -, egy az átlagosnál valószínűleg műveltebb falusi plébánosra enged következtetni, részletes rendelései, kintlevőségeinek és vagyontárgyainak listája pedig a hétköznapjaihoz is adatokat szolgáltatnak.4 De az egyháziak testamentumai segíthetnek az eddig ismert egyháztörténeti adatok pontosításában is. Kecskeméti Sana Máté református lelkész rendelése új adatot is pontosít: a szakirodalomban eddig úgy szerepelt, hogy a protestánsok - a városból kiűzetvén - 1613-ban vesznek házat Pataházán: e testamentum Pataházán, a lelkész házánál kelt 1611 novemberében.5 Az eddig ismert legkorábbi adat győri működésére 1612 októberéből volt Szenei Molnár Albert naplójából: ami egy évvel korábbi. Az előbbieknél lényegesen nagyobb számban vannak olyan forrásaink, melyekben egyházi pályán lévő testvérről, gyermekről vagy más rokonról esik szó. Érdemes egy pillantást vetni ezek társadalmi hovatartozására! Korszakunk elejéről több olyan papi személyt említhetünk, aki módosabb családból származott. így pl. Dallos Miklós későbbi győri püspököt, akinek édesapja 1609- ben, anyja 1611-ben testál: testamentumaikból képet kapunk a családi háttérről, a család vagyoni helyzetéről is.7 Az 1636-ban győri főbíróként testáló Beccaria Virgil Mihály nevű, a jezsuiták rendjében lévő fiát említi, az 1632-ben végrendelkező, szintén olasz eredetű kereskedőcsaládból származó Angarano Ilona pedig kapucinus bátyját.8 De nem ritkán találkozunk papi hivatásokkal a szegény családokban sem. Viszonylag nagy számban fordulnak elő egyházi személyek a végrendeletek tanúi között is. A Győrött keltezetteknél gyakran találkozunk kanonokok nevével: a XVII. század elején a legnépszerűbb közöttük Altabak János, az 1630-as évektől pedig az ismert költő, Nyéki Vörös Mátyás szerepel a leggyakrabban, de tucatnyi más névvel is találkozunk: így pl. Lépes Bálint, Vasváry György, Beöythe Miklós, Bakay István, Csákány János és Sobry Márton is többször tanúskodott. Egyháztörténeti szempontból sokkal fontosabbnak tartjuk azonban a vidéki lelkipásztorok említését, hiszen a falusi egyházakról és papokról a XVII. század első feléből alig van, vagy egyáltalán nincs egyéb adatunk. A tanúnévsorokból tudjuk meg pl., hogy 1600-ban Péter pap volt a visi (Káptalanvis) plébános, míg 1643-ban ugyanitt Fabri István lelkészkedett, aki ellátta Zsirát is;10 a 407
