Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
hetnék a kamat-tilalom túlságosan abszolút elvét. Felfedezték, hogy minden pénzkölcsön vagy a veszteség lehetőségével (damnum emergens), vagy a nyereség elmaradásával (lucrum cessans), vagy a tőke kockázatával (periculum sortis) jár, tehát joga van a kölcsönzőnek valami biztosításra, vagyis kamatra. Ez a kamat azonban nem uzsora (usura), hanem interessé. Ez a finom megkülönböztetés a törvényes és a törvénytelen kamat között a lelkiismereteket megnyugtatta, de a visszaéléseket megszüntetni nem tudta. A 150 éves török uralom, sőt még a XVIII. század elején is a személy- és vagyonbiztonság hiánya miatt nagyobb összeget nem tarthattak a plébánián, hanem írásbeli kötelezvények ellenében a híveknek adták ki meghatározott időre, megőrzésre, vagy pedig kamat fizetése fejében kölcsönkapták. Hogy a kölcsönvevők a pénzt beruházásokra is felhasználhassák, azt a meghatározott időn belül csak püspöki jóváhagyással és nagyobb templomi munkák kiadásainak fedezésére volt szabad visszakérni. Minden egyes főesperes, vizitáció alkalmával a vizitátor magához hívatta az adósokat, és a templom pénztárkönyvével egyeztette a kötelezvényeket. A kötelezvények másolatait az ületékes plébános aláírásával beküldte a püspöki hivatalhoz. Ez az eljárás azonban nem mindenütt történt zavartalanul. A plébánosok hanyagul vezették a pénztárkönyvet, vagy a fíliális templomokban a templomatyák a plébános tudta és beleegyezése nélkül végezték a kikölcsönzést. i697-ben az újkéri (Sopron m.) plébános halála után a pénztárkönyv a "parasztok és a község kezébe" került, így sok tételt kivakartak. "Ezekről a pénzekről már senki sem akar tudni." 1748-ban a pázmándi templom kihelyezett pénzeiről a bejegyzések a legnagyobb összevisszaságban voltak találhatók, az adósok pedig semmiféle formális kötelezvényt nem adtak. A gönyüi fíliális templom kötelezvényeit a templomatya olyan zavaros bőbeszédűséggel szerkesztette meg, hogy azokat az illetékes plébános nem írta alá. A nagybaráti fíliális templom pénztárkönyve is áttekinthetetlen, az adósokat "olyan ködbe burkolva vetették oda nekem, hogy rövid idő alatt azt szétoszlatni nem tudtam. A dolgok rendezésére a plébános úrnak utasítást adtam."8 A kikölcsönzött összegek után általában 6%-os kamatot kellett fizetni. Hogy az esetleges pénzromlás (infláció) miatt a templomot károsodás ne élje, ezért mindig búza-értékben számoltak. Ha pl. 100 Ft-ot adtak kölcsön, és akkor a búza ára mérőnként 5 Ft volt, akkor a kamat 6 Ft. Ha azonban a búza ára 10 Ft-ra ment fel, akkor a 100 Ft tőke 6%-os kamata 12 Ft. A főesperes a kamat fizetését minden kölcsönvevőtől megkövetelte. Fitzer Antal gyarmati plébános 1748-ban 100 forinttal tartozott a tétszentkúti kápolnának. A kamat fizetésére felszólítást kapott. A koroncói plébános ellenben Miska kocsisa helyett is megfizette a 6 Ft kamatot. A szakonyi templom (Sopron m.) 1785. július 13-i jegyzéke szerint 29 személynél 1265 Ft és 33 krajcár volt kihelyezve 6%-os kamatra. A leghosszabb visszafizetési határidő 27 év. A "mons pietatis" intézménye pénzkölcsönök kihelyezésével nemcsak a szegény falusi nép érdekét szolgálta. Nagyon meglepődtem, amikor a szakonyi templom régi pénztárkönyvében a következő adatokra bukkantam: 1806-ban 1000 Ft-ot, 1809. május 1-jén pedig 1500 Ft-ot vett kölcsön herceg Eszterházy Miklós. Az egyházasfalui templomtól pedig 1840-ben gróf Viczay 1340 Ft kölcsönt vett fel. Akkoriban még a nagy uradalmak is az önellátásra voltak kénytelenek berendezkedni. Fölös terményeiket elérhető távolságban nem tudták eladni. Tőkehiányban szenvedtek, a saját zsíijukban fuldokoltak. Beruházásokra kénytelenek voltak a saját kegyuraságukhoz tartozó, vagy más templomoktól kölcsönt felvenni. 1697-ben a sopronhorpácsi templom pénztárkönyve szerint vegyes terményben 12 kereszt vqn tárolva. Tápszentmiklóson (Győr m.) 1748-ban 25 mérőnyi termény van elvermelve. Valószínűleg a szegények segítését szolgálták a természetbeni juttatások, bár ez egyik helyen sincsen határozottan megemlítve. A lelkipásztorok ez irányú gondoskodásának sok szép példájával inkább a historia domus-okban találkozhatunk. MULTA VAGY MULCTA, BÜNTETÉSPÉNZ A150 éves török uralom idején a magára maradt falusi lakosságnak ki kellett építenie önvédelmi szervezetét. Vidékenként és koronként más volt a veszélyeztetettség foka, a személy- és vagyonbiztonság hiánya. Az oszmán birodalom hatalma a várakban és a városokban érvényesült igazában, 397
