Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
nonhalmán; joggal tarthatta tehát a bollandista az 1031-es alapítást elfogadhatatlannak. Az apátság nyilván Szent István előtt is létezett, ő minden valószínűség szerint birtok-adományozással erősítette meg a zobori apátságot. A szentek Nyitrán elhelyezett ereklyéivel kapcsolatban a bollandista tudós megint csak megjegyez bizonyos nehézséget Magger főapát és P. Vid beszámolója között. A főapátot ezzel kapcsolatban így idézi: "Ezen szentek ereklyéit a szent Hyppolitus vértanú templomából a várba vitték át szent Emmerán templomába, és itt kiemelkedő sírhelyet kaptak. Ez így volt 1638-ig; mert a boldog emlékű Telegdy János kalocsai érsek, a nyitrai egyházmegye kormányzója szép kápolnát épített a részükre, és nagy ünnepélyességgel helyezte az oltárra ereklyéiket." - P. Vid a főapát ezen utalásához - nyilván közölték vele a főapát levelét - a következőket fűzte: "Szorgos utánjárásra sem találtam meg a kápolnát az oltárban lévő ereklyékkel. Csupán szent András kicsi ereklyéjét láttam, és tiszteletemet fejeztem ki előtte. A két állítás közötti ellentmondás áthidalható, mert hiszen a főapát sem arról a díszes ezüstkoporsójukról beszél, amelyet Csák Máté 1312-ben dúlt fel, hanem minden bizonnyal azt a kis ereklyetartó ládikát láthatta, amelyben néhány fennmaradt csont mindmáig látható. A kápolnán meg érthette a templom valamelyik kápolnáját. Hogy Zoerard tetemét először a szent Ipoly kolostorba vitték - hiszen maga Fülöp apát ment el érte Szkalkára -, az nem látszik valószínűtlennek. A szent remete földi maradványait aztán ünnepélyesen vihették a székes- egyházba a közben számára elkészített díszesebb sírhelyre. Magger főapát híradásával kapcsolatban a hollandus szerző még egy tévedésre, illetve elírásra utal. A főapát minden bizonnyal leírta mindazt, amit ő a két szentről tudott a Pannonhalmán tartott liturgikus ünneplésük folytán. Levele végén ugyanis így ír: "Ezt a történetet - ti. András és Benedek legendáját - szó szerint leírva találtam egy Velencében 1326-ban nyomtatott breviáriumban; erről tanúskodom én, Magger Piacid főapát." - A bollandista tudós joggal jegyzi meg, hogy a főapát vagy az írnoka tévedett, mert hisz 1326-ban még nem volt könyvnyomtatás, és nyilván 1526-ot kell érteni. Ez természetes is. Viszont tény, hogy Tolnai főapát az 1500-as évek elején átvette a melkiek breviáriumát, és abba magyar Propriumot készíttetve azt Velencében 1506-ban kinyomatta először, majd 1519-ben másodszor. Külön érdekesség, hogy ez a két kiadás ma is megvan Pannonhalmán. Azonkívül fennmaradt Magger főapát Inventáriuma,6 és ott kifejezetten szerepel a Tolnai-féle breviárium két példányban (sajnos évszám nélkül). Ez a breviárium 6 olvasmányában, responzoriumaiban és antifónáiban jelentős mértékben tartalmazza a Maurus-féle legenda anyagát. De arra is utalás, hogy ebben az időben Szent István zsolozsmájával egyenrangúan ünnepelték a két remete-szentet Pannonhalmán. - P. Vid kutatásai kétségkívül gazdagabbak és pontosabbak voltak, mint az idegenből jött főapáté. A kapott információk egybevetése viszont azt is elárulja, hogy a bollandisták mennyire kritikus módon dolgozták fel a kapott anyagot. Végül csupán említést teszünk mint magyar vonatkozású kérdésről, szentjeink származásáról. Boldog Mór legendájának szövege, valamint az egész hagyomány lengyel származásúaknak tartja őket. A bollandisták éles szemét nem kerüli el, hogy Bonfini7 szerint Dalmáciának arról a részéről jöttek, amelyet polainak hívnak. A bollandisták itt nem tudtak tovább lépni, míg újabban Boba Imre amerikai professzor jelentős tanulmányt szentel ennek a kérdésnek,8 és igen nagy mértékben valószínűsíti a remeték isztriai származását. Megindokolja ezt mind filológiai érvekkel, mind történeti forrásokra való hivatkozással. A lengyel történészek késői és nem egyszer megbízhatatlan közléseit a bollandisták is szóvá teszik, és megjegyzik: ha ez vagy az úgy volna, ahogy a lengyel szerzők állítják, a magyaroknak kellene elsősorban tudni róla. Mindez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy a két szent remete kultusza egyes lengyel egyházmegyékben nagyon jelentős. A bollandista szerzők nem titkolják, hogy a Magyarországról kapott források a két szenttel kapcsolatban megbízhatók, történeti hűséggel rendelkeznek. Itt kétségkívül igen nagy érdemük van a jezsuitáknak, akik a barokk korban a magyar szentek kultuszának megőrzésében és felszításában jeles érdemeket szereztek, és hozzájárultak, hogy ősi szentjeinkről - a bollandisták közvetítésével - ma is sok megbízható adatunk van.9 385
