Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VI. Szimbolika, haraldika, művészettörténet
TAKÁCS JÓZSEF TEMPLOMTORONYÓRÁK MAGYARORSZÁGON A TÖRÖK HÓDOLTSÁG VÉGÉTÓL A REFORMKORIG A mintegy másfél évtizedig tartó felszabadító háborút lezáró 1699. évi karlócai békével Magyarország - a Temesköz kivételével - megszabadult a török megszállástól. Az egykori hódoltsági területek tragikus népességcsökkenéssel, településeik számának drasztikus megfogyatkozásával, épületállományuk súlyos károsodásával és anyagi kultúrájuk érzékeny veszteségeivel kerültek ki a török idők és a felszabadító háború mepróbáltatásaiból. A templomtoronyórák tömeges pusztulása csupán azért nem következett be, mert e területeken mindössze néhány volt belőlük. Többségük - pl. a székesfehérvári Szent Péter és Pál- templomé, a pécsi székesegyházé - átvészelte a török időket. Az ország toronyóra-állományának zöme a XVII/XVIII. század fordulója táján - és még kb. 3/4 évszázadig - a Felvidéken és a Dunántúl nyugati szegélyén összpontosult. (Erdélybeli számukról kielégítő információk nincsenek.) Az itteni városok némelyikében már a XVI. század dereka táján 2-3 toronyóra működött, s az 1700-as évek elején a falusi templomok tornyán sem számított ritkaságnak, sőt a néhány száz lelkes helységekben is megtalálható, mint pl. a Nyitra vármegyei Radosnán vagy a Sopron vármegyei Széplakon. A toronyórák területileg aránytalan eloszlása csak a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711) után kezdett lassan megváltozni a felszabadított területek javára. Ennek közvetlen előzményeként megindult a megfogyatkozott népesség pótlása országon belüli áttelepülésekkel, illetve külföldön verbuvált telepesek behozatalával. A vallás közösségi gyakorlásához nélkülözhetetlen templomok hiányát kezdetben túlnyomórészt ideiglenes és rendszerint torony nélküli építkezésekkel pótolták, melyek konstrukciós és/vagy statikai okokból harangok és óra hordozására alkalmatlanok voltak. Ilyen célra csak szilárd anyagból emelt templomok feleltek meg, amik kb. az 1740-es évektől válnak dominánssá az egykori hódoltsági területeken. A nagyarányú népmozgás során - nem utolsó sorban az ígért több éves adómentesség ösztönző hatására - a betelepülőkkel iparosok, s köztük órások is érkeztek. A század 2. harmadától kibontakozó tevékenységük nemcsak a megszállás idején elmenekült mesterek hiányát pótolta, hanem a hazai órásipar század végére elért megerősödésében is szerepet játszott. A Buda visszavételét követő mintegy 40 évben azonban még a határzónába eső helységekben is toronyórákhoz értő mesterek hiányára valló esetekkel találkozunk. Pl. 1690-ben a sárospataki vártemplom toronyóráját Lengyelországból hozott órással javíttatják; Debrecen magisztrátusa az újonnan felépített református Kistemplom tornyába 1726-ban Bécsből hozat toronyórát, annak ellenére, hogy a városban volt órásmester. Jóllehet a XVIII. században készített hazai templomtoronyórák elsöprő többsége a felszabadított területek helységeibe került, mégis az első kb. 30 évben a más vidékek számára készültek vannak túlsúlyban. Ennek nyilvánvaló oka nemcsak a szakemberek ottani hiánya, hanem sokkal inkább az a körülmény, hogy a helyreállítás folyamatában a mindennapi élet számára a toronyóránál sokkal fontosabb műtárgyak és anyagi javak előteremtése élvezett prioritást. Toronyóra létesítésére egyházi szerekkel és harangokkal már ellátott templomok esetében került sor. Legfeljebb olyan kivételek ismeretesek, ahol ez utóbbiakról az órával (csaknem) egy időben történt gondoskodás. Hogy a torony felépítése után mennyi idő telt el az óra felállításáig ezentúl már elsősorban az anyagi lehetőségeken múlott. A XVIII. századi adatok vizsgálata alapján megállapítható, hogy a templom befejezését követő 10 éven belül létesült a templomtoronyórák 66%-a, de jócskán akadtak olyanok is, amiknek elkészítésére csak mintegy 100 év után kerülhetett sor. Főleg a kis lélekszámú települések és a vallási kisebbségben (szórványban) élők templomai osztoztak ebben a sorsban. Szokásos költségkímélő megoldás volt a használt - de még üzemképes vagy javítható - toronyóra beszerzése. A régi toronyórák ilyetén felhasználása katolikus és protestáns templomok esetében közel azonos gyakorisággal egyaránt elterjedt, és tulajdonképpen még napjainkban is szokásban van. Ily módon gyorsabban lehetett toronyórához jutni, mintha egy teljesen új szerkezet készítésére adtak volna 377
