Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
A politikai tolerancia ott jelent meg, ahol a katolikusok és a protestánsok együtt éltek. Ez azt jelenti, hogy a teljesen katolikus Dél-Európában és a protestáns Észak-Európában ez a kérdés a politikában fel sem merült. Európának a középső része az, ahol a felekezetek együttélése problémát jelent a XVI. századtól kezdve, és ahol valami megoldást kell keresni és találni: így Hollandiában, a Német-Római Birodalomban, bizonyos fokig Franciaországban, és Európa, Közép-Európa keleti részén. E területeken háborúk folytak a régi valláshoz ragaszkodók, a katolikus egyház hívei és a különféle protestáns felekezetek között anélkül, hogy azok eredményre vezettek volna, vagy valamelyik felekezet teljesen kiszorította volna a másikat. 1555-ben a helyzet már megérett arra, hogy valamilyen modus vivendit keressenek, és békét kössenek. Ilyen előzmények után jött létre az augsburgi vallásbéke. Történelmi jelentősége abban van, hogy ettől kezdve a nyugati kereszténységen belül a két felekezet egyenrangúvá vált, de az együttélés problémáját még csak fel sem vetette. Toleranciát adott abban az értelemben, hogy bárki lehetett lutheránus is, de e béke szerint - majdnem azt mondhatjuk - vallásszabadság csak az uralkodónak járt. A lutheránus vallást ugyan egyenjogúsították, de kimondták, az uralkodók vagy a birodalmi szabadvárosok döntésétől függ, hogy területükön melyik vallást követik, melyik válik egyedülivé és uralkodóvá. Aki nem akart az uralkodó valláshoz tartozni, annak az augsburgi vallásbéke megadta a jogot, hogy elköltözzék; családját és minden vagyonát magával vihette. E jogot az elvándorlás jogának, "ius emigrandi"-nak mondták jogászi nyelven. Ily módon a kortársak tudatában minden ország, tartomány és város egyszersmind felekezeti egységet is képezett, nemcsak politikait. Arról, hogy egy államon vagy egy városon belül több felekezet is együtt élhet, a béke alkotói még nem akartak tudni. A másik protestáns vallás, a református elismerésére csak 100 év múlva, 1648-ban került sor, a westfáliai békében, mely most már a lutheri és kálvini irányt is egyenjogúsítóttá. Az egységes vallású állam nem valósulhatott meg az augsburgi béke után, a korszak politikusai, a westfáliai béke megkötői mégis ragaszkodtak legalább elméletben ahhoz, hogy egyes települések, városok, földesúri birtokok lehetőleg egy valláshoz tartozzanak. Ezt biztosította a "cuius regio, eius religio" elve, akié a birtok, az szabja meg a felekezeti hovatartozást. Ez viszont a jobbágyságot, a parasztságot vallási szempontból kiszolgáltatta a földesuraknak. A béke méltatói nagy eredményként tartják mégis számon, hogy a vallási területen a korábban csak uralkodónak járó szabad vallás és egyházválasztási jogot most már a földesurakra, a nemességre is kiterjesztette. Az európai irodalomban vita folyt arról és folyik napjainkban is, hogy hol és mikor jelenik meg a vallásszabadság, amelyet modemnek nevezhetünk. Az ismert német egyháztörténész, Heüssi úgy véli, hogy Angliában éspedig Cromwell személyében. Cromwell odáig ment, hogy katonái számára közös imádságot is írt, melyet minden felekezet tagjai elmondhattak. Mások Frigyes Vilmos brandenburgi nagyválasztó személyéhez, közelebbről 1683-hoz kötik megjelenését, amikor Frigyes Vilmos a Franciaországból menekülő hugenották számára kiadta türelmi pátensét. Azonban ne felejtsük el, hogy ezek a rendeletek és türelmi pátensek a katolicizmust kirekesztették a vallási türelemből, tehát csak a két protestáns vallásnak adtak türelmet. Az antitrinitáriusok is csak Hollandiában élveztek ugyanolyan jogokat, mint a többiek. Ugyanúgy nem volt meg tehát ezekben a protestáns államokban még csírájában sem a mai vallásszabadság, ahogyan nem volt XIV. Lajos katolikus országában, Franciaországban sem, ahol a legbrutálisabban jutott kifejezésre az az elv, hogy egy országnak csak egy uralkodója lehet, és ennek megfelelően az ország népe is csak egy vallásfelekezethez tartozhat. A XVII. századi nyugat-európai fejlődésben Hollandia volt az egyetlen ország, melyben a teljes vallásszabadság érvényesült. Ezt ugyan törvénnyel nem szabályozták, és így nem vonzotta magára a történészek figyelmét, de a katolikusoktól az antitrinitáriusokig mindenkit magában foglalt. A modem tolerancia a felvilágosodással jelenik meg Európában, és nagyon lassan töri át a régi gondolkodás kereteit. Mint köztudomású, első megfogalmazása a XVIII. század végén az amerikai függetlenségi nyilatkozat, majd a francia forradalom emberi jogai. Európa keleti részén a fejlődés nem volt azonos a nyugati részekkel. Lengyelországban, Litvániában és Magyarországon már a középkorban is együtt éltek keleti és nyugati keresztények, a görög- és római katolikus egyházak tagjai. Tehát az egyház egysége nem volt olyan magától értetődő, mint a nyugati országokban. A két kereszténység bizonyos összetartozást fejezett ki, az 30
