Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VI. Szimbolika, haraldika, művészettörténet
rövidülésben jelennek meg, mint a terem fölé boruló pompás, gótikus látszatarchitektúra a sarkok oszlopfejezeteivel, s azokon a zsinati határozatokat ábrázoló négy jelenettel. A kétféle nézőpont "összemontírozása" helyenként látható nehézséget is okozott. Az erős rövidülésben, alulnézetben ábrázolt architektúra középpontja a terem mértani közepe, a gótikus zárókő, - így ez teljes összhatásában, minden nézetből égbeszökő templomcsamok illúzióját kelti. A saját korában páratlan, monumentális hatású gótizáló architektúra - a korábbi feltételezésekkel ellentétben - véleményünk szerint nem tekinthető létező gótikus vagy pszeudogót épület ábrázolásának, illetve reminiszcenciájának, s kizárható a festői lelemény önállósága is.4 Valójában a kosáríves alaprajzú terem mértani szerkesztési vonalait ügyesen felhasználó bonyolult, hálózatos konstrukció, melynek éppen spekulatív megszerkesztettsége válik tartalomhordozóvá. A templomcsarnok a zsinat által megújult Anyaszentegyház jelképének értelmezendő, s a sarkok festett oszlopfői nemcsak a zsinati határozatok jeleneteit, hanem a megtartó erő szimbolikus tartalmát is hordozzák. Felmerül a stílus kérdése is: miért kívánta meg Eszterházy az impozáns zárt csarnokbelsőn a rendhagyó, a maga műfajában példátlan gótizáló szerkezetet, mikor az látszólag ellentmond az általa megkövetelt történeti hűségnek, s a nagyfestészet barokk festői hagyománya, művészei tanultsága és gyakorlata, a számbajöhető példák mind a jelenetsorok fölött megnyitott eget - valóság és látomás, föld és ég illuzionisztikus összekapcsolását sugallta és szentesítette volna. A XVIII. század vége már "felfedezte" a gótikát, melyet tartalmában múltidézőnek, de ízlésében újszerűnek, "divatosnak" érezte. Eszterházy zsenialitása, hogy megérezte ennek az eddig többnyire műromok, kerti pavilonok formájában felbukkanó stiláris lehetőségnek kettősségét - s azt a tartalom mélyértelmű kettősségére célozva merészen transzponáltad merőben más műfajra. Az ősi és megújult egyház szimbolikus templomcsarnoka, a terem fölé boruló festett "Babylon" "csúcsos Gothus boltozata"5 a történetiséget, a hitelességet, a visszatekintést sugallja, egyben látványos stílus- és ízlésbeli újszerűsége az előrelépés mozzanatát szuggerálja. A mennyezet négy sarkának zsinati határozatokkal kapcsolatos jelenetei6 közül a zsinat 25. sessióján tárgyalt szent ereklyék és képek tiszteletére vonatkozó ábrázolást választottuk rövid elemzésünk tárgyául. A sarok hatalmas kanellurás-fűzéres oszlopfője magas építményt tart, melynek alsó fülkéjében Szűz Mária és a gyermek Jézus domborművű képe látszik. Fölötte üvegkoporsóban felöltöztetett katakombaszent csontváza nyugszik,7 a felső, lezáró íves oromzaton koszorúba foglalt Krisztogram. A felmagasló építményt kétoldalt alakok veszik körül, a jobb oldali csoportban a Madonna képre mutató anya gyermekével, balról szemén kendőt viselő vak férfi ereszkedik térdre. Mögötte előrelépve kapott helyet Kracker díszruhás, lándzsás8 alakja, a háttérben Zách festő portréjának tulajdonított imádkozó férfi. Noha a jelenet első pillantásra zsánerszerűen illusztratív, puszta tárgya nem meríti ki az ábrázolás lényegét és funkcióját: a nézőben a teológiai tartalom mélyebb összefüggéseit tudatosító szándékot. Ehhez vizsgálódásainkat ki kell terjesztenünk a könyvtárbelső "alsóbb" régiójára, azaz a falat borító karzatos állványzatot díszítő aranyozott tondók ábrázolásaira is.9 E tondók egymással szembeforduló relief-képmásai - kissé a reneszánsz "uomini illustri", "uomini famosi" reminiszcenciájával - a jelenetek alatt párosával láthatók a galéria, illetve a földszinti rész szekrényeinek oromzatában. Atárgyalt jelenet alá, felül a karzaton Szent Lukács és Nazianzoszi Szent Gergely, alul Szent Ágoston és Nagy Szent Gergely portréja került.10 Szent Lukácsot Szent Pál Kolosszeiekhez írt levele orvosként említi,11 s a kb. VI. századból származó keleti, majd a XII. századtól nyugaton is elterjedt jámbor hagyomány festőnek is tudja,12 neki tulajdonítva Szűz Mária és a gyermek Jézus első képmásait. Alakja a képtiszteletre, de az orvoslásra is utal. Nazianzoszi Szent Gergely görög egyházatya, egyszersmind az ókeresztény egyház egyik legszubjek- tívebb művésze és műértője. Levelei, versei fordulataiban nemcsak lépten-nyomon céloz kora festészetére, de az újonnan értelmezett művészi hatás szempontjából határozott esztétikai mércét állít.13 Mint teológus számtalan beszédében dicsőítette a szent vértanúkat, az ereklyék tiszteletére bőven találunk utalást. Példaként a Julianus aposztata elleni első beszéde "Krisztusért legyilkolt áldozatok"-ról szóló áradó sorait idézhetjük.14 Mindezeken túl jelen ábrázolását úgymond "aktualizálhatta!', hogy Nazianzoszi Szent Gergely ereklyéi translatiojára, a Szent Péter-templom egyik kápolnájába való átvitelére éppen a tridenti zsinat hatására, XIII. Gergely rendeletére 1581-ben került sor.15 Szent Ágoston lenyűgöző életművében határozott esztétikai rendszert is megfogalmazott. S noha 340
