Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VI. Szimbolika, haraldika, művészettörténet
/ Az oltárszent és a szakmai védőszent fogalma tehát lassanként egybemosódott, sőt egyes céhek már eleve olyan oltárokat alapítottak és gondoztak, amelyiken az ábrázolt szent valamiféle összefüggésben volt mesterségükkel. Pl. a tűzzel dolgozó serfőzők és fazekasok Szent Flóriánnak, a tüzet eloltó szentnek, az asztalosok és ácsok a famunkát végző Szent Józsefnek állítottak oltárt. A bibliai jelenetek közül a fazekasok ősi jelvényeként jelenik meg - már a XIV. században - Ádám és Éva alakja a paradicsomi almafával és a kígyóval, és ez a XVI. század derekától a céhpecsétek állandó témája lesz. A magyarázat: a fazekasok is sárból alkották műveiket, mint ahogy Isten is sárból teremtette az embert. Gyakran hasonló - sokszor egészen átvitt értelmű - sőt erőltetett bibliai magyarázatok szolgáltak a céh-védőszent kiválasztására. Átmenetileg még a szakmai munkafolyamat-ábrázolás is a védőszent alakjához kapcsolódott. A már említett Szent Eligiust eleinte szemben, püspöki omátusban, kezében kalapáccsal és pásztorbottal ábrázolták, de rövid idő múlva, már munka közben, ötvös üllő előtt ülve, oldalnézetben, szerszámok között, kalapálva. A céhpecsétek egy jó részén már elég korán, másik részükön valamivel később kezdenek háttérbe szorulni a szentek ábrázolásai, és helyükbe főmotívumként a jellegzetes szerszám vagy termék lép, esetleg egy jellemző munkafolyamat. Ez tulajdonképpen már a technikai, szakmai specializálódás, bizonyosfokú elvilágiasodás előretörésének egyik jele. Feltűnik ugyanekkor a céhpecséteken az ún. pajzstartó angyal képe. Ezt eredetileg még középkori eredetű őrzőangyalként is felfoghatnánk, de egyre inkább a renaissance jellegzetes díszítőmotívumát kell benne látnunk. A céhpecsétek szent-ábrázolásaiban - legalábbis Magyarországon - elég éles cezúrát, választó- vonalat jelent a protestantizmus elteijedése. A védőszentek képe, sőt a pajzstartó angyalok is teljesen eltűnnek. Kitűnő például szolgál erre, hogy a több tucat magyarországi ötvös céhpecséten szinte sztereotip módon ábrázolt Szent Eligius püspök helyébe a protestáns városokban oldalnézetben ugyanolyan pozitúrában és mozdulatokkal egy munka közben ábrázolt egyszerű, laikus ötvösmester képe lép, püspöksüveg és omátus nélkül. Ilyen pl. a kassai ötvösök második pecsétje (1584), vagy a debrecenieké az 1620-as évekből. A laicizálódás nem csoda, hiszen a kolozsvári ötvösök 1516. évi céhlevelében még ott szerepel a Szent Eligiusról elnevezett oltáruk gondozása, az 1561-ben kelt céhlevelük pedig már egyenesen azért készült, hogy "az istentelen bálványozásra való oltár" tiszteletéhez kapcsolódó ártikulusok töröltessenek. Ugyanezt példázza a pajzstartó angyal eltűnése is a szűcsök országszerte különösen kedvelt, prémmel bevont címerpajzsa mögül, így pl. a kolozsváriakén még 1566-ban ott látható, ugyanígy a pápaiakén, veszprémiekén és jolsvaiakén is a XVII. században. Ezzel szemben 1632-ben a marosvásárhelyi szűcscéh ezüst poharának fenekén - nyüván a céhpecsétről átmásolva - a prémmel bevont pajzsot az angyal helyett már egy dolmányos, magyar sapkás szűcsmester tartja. A borbélymesterek céhpecsétjein is hiába keressük a XVII. században a két mártír orvos-szent képét. Helyettük sisakdíszként jobbjában borotvát vagy köpölyt tartó chirurgus jelenik meg korabeli öltözetben. (Pozsony, 1631, Tokaj, 1691.) Új fejezet nyűik a szentek ábrázolásában, különösen a Habsburg Birodalom területén, így Magyországon is, az ellenreformáció idején. Egyes védőszentek - kivételesen - elsősorban a birodalomba szorosabban integrált területeken talán túl is élték a reformáció korát. A német nyelvterület takácsainak céhpecsétjein már a középkorban leginkább Szent Severus ravennai püspök képe volt látható, aki maga is takácsmester volt. Őt láthatjuk a brandenburgi Kyritz város posztósainak középkori céhpecsétjén (pannifices, XIII. sz.) és ugyanez a püspök szerepel az I. Lipót császár által a XVII. században a cseh-szudéta Reichenberg posztósai számára adományozott címer sisakdíszeként is. Magyarországon az ellenreformáció hatása a céhszervezetekre nézve a török uralom alóli felszabadulás utáni időkre, főleg a XVII. és XVIII. század fordulójára esik. A céh- rendszer ekkorra már elveszítette gazdasági jelentőségét és helyi autonómiáját, a központi állam- hatalom irányítása alá került, és a rekatolizálás egyik eszközévé válva a katolicizmus jelképrendszerét is átveszi. Különösen elősegítette ezt Mária Terézia királynő intézkedése, amely a céhek részére templomi zászló készíttetését írta elő az úrnapi körmeneteken való részvétel fényének emelése céljából. A zászlókra természetesen a céhvédőszent képét festették. így visszatérnek a céhpecsétekre is a régi védőszentek, de újak is megjelennek, főleg az osztrák, cseh, morva és egyéb délnémet területekről betelepülő új kézművesek útján a kor "divatosabb" ba330
