Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - V. Népi vallásosság, művelődés
i. gyógyítson meg engem, ha igaz, hogy <5 szent. A kétséget minden alkalommal a szentség megerősítése zárta le. Csak egy esetet ismerünk, amikor a nyilatkozó mindvégig igen tartózkodóan viselkedik: Gellért, Kun László orvosa többesszám harmadik személyben beszél, magát nem sorolja kifejezetten a csodahívők közé. így fogalmaz: "creditum fuit per ipsum dominum regem et per omnes barones et alios, qui fuerunt ibi tunc, et hodie creditur", 0 tehát a király, a bárók és mindenki, aki ott volt, hitték és hiszik mai is, hogy Margit érdemei folytán történt a gyógyulás. Az emberek a szentek segítségéhez többnyire nagy és nehéz bajban folyamodtak. A testi nyomorúság számos esete fordult elő. Leginkább vakok, sánták, bénák, lábegyenesítő gépeikkel, botjaikkal megjelenő nyomorékok, zsugorodottak, süketek, megkötözött, hangoskodó elmehábo- rodottak, testükben fölpuffadtak és megdagadtak, vérfolyásos asszonyok, epilepsziások, munka közben hirtelen jött szélütésesek, a betegségtől már mozdulni és szólni sem tudók, fő- és fogfájásukat alig tűrök, a halálból, eszméletlenségből visszahozottak, de legtöbben mégis talán lázas betegségben szenvedők jöttek ide. Ez utóbbi esetek miatt Margit a lázas betegek egyik patrónájává válik, nálunk és Európában egyaránt. Az esetek súlyosságát jelzik, hogy gyakran már a beteg életéről lemondtak, sőt papot hívtak. A körülállók minden pillanatban a végét várták. Igen érzékletesen egy összedőlt ház alól kihúzott fiú fölött elhangzott megjegyzést így idézik: "Iste sürget, quando surgent illi, qui mortui sunt iám sunt septem anni"21 Ez akkor kel föl, ha majd fölkelnek a hét éve holtak. Egy édesanya pedig már azért imádkozott, inkább haljon meg a fia, ha már nem nyerheti vissza az egészségét. Senki sem háborgott a baj ok miatt. "Ex parte Dei fit hoc.1,22 Istentől volt ez így. "Devenit mihi propter peccatum meum, "“bűnöm mitt történtezvelem, mondják. Saját bevallásuk szerintolykor hosszú időn át orvosokkal és különböző gyógyszerekkel próbálkoztak, melyek inkább ártottak, mint használtak, ("ille medicine semper sibi nocebant ").24 Egy asszony, midőn hallott a történt csodákról, így szólt lányához: "Nolo amplius istas medicinas habere"25, ugyanis biztosabb gyógyírt talált, Margit érdemeit. De nemcsak betegségben, más veszélyekben is folyamodtak Margithoz. Amint láttuk, kérték segítségét fogságban, életveszélyben. Egy kun férfi pedig hallván a szűz csodáiról megígérte, keresztény lesz, ha Margit egyszemű lovának visszadja tökéletes látását. Miután a kérés teljesült, ő maga egész családjával együtt megkeresztelkedett.26 A csodás eseményekben és ezek remélésében jelentős szerep jutott a sírnak. A hely fontosságát húzzák alá azok az újabb és újabb jelenések, melyekben Margit ismét csak sírja meglátogatását ajánlja, sőt parancsolja. "Quid facis miser?... Surge, et precepit sibi quod deberet venire ad istud sepulcrum"2 (Mit csinálsz te szerencsétlen?... Kelj föl, és megparancsolta neki, hogy jöjjön ehhez a sírhoz). Margit ezen alkalmakkor nemcsak megszólította a betegeket, hanem a gyógyulás jeleit is nyújtotta nekik. Egyikőjük így emlékezik vissza: "Scio, quod venit in somnis ista sancta Margaretha, et porrexit mihi pedes in cera, et manus de cera et statim fui sanata,"28 azaz lábakat és kezeket nyújtott neki viaszból. A beteg fölébredve azonnal megértette a látomás lényegét. Fölajánlandó adományként viaszból azonnal egy lábat készíttetett, és férjével elvezettette magát a sírhoz. Alátomásokban megjelenő Margit máskor kezeivel megsimogatta a beteg részeket: "ipsius genua suis sanctis manibus palpabat et ad tactum eius convalescebat de infirmitate, fortisque fiebat",29 szent kezeivel térdeit megsimogatta, érintésére meggyógyult a betegségéből és erős lett. Ha a beteg nem tudott, valamely rokona futott a sírhoz imádkozni. Az esetek többségében azonban a segítséget kérő ment el, vagy ha szükség volt rá és tehette, elvitette magát. A vallomásokból érzékletes leírásokat kapunk. Indultak botra, rokonra, szolgálójukra támaszkodva, gyalog. A vak segítője kezét fogva botorkált az úton. Gyakran hordágyakkal, kocsikkal hozták a szerencsétleneket. Előfordult, hogy egyszerű kétkerekű taligán tolták őket. Olykor a hétköznapok közönséges dolgai is föl-fölvillannak. A budai hőforrásoknál lakó Margit keresztapját, András papot kérte, vigye a sírhoz. Ő azonban csak a szigeten lakó Pál házáig jutott vele, "quia plus eam portare non poterat propter pondus"30 (mivel súlya miatt tovább vinni őt nem tudta). Károly, budai bíró felesége így idézi vissza az ide vezető utat: "Vittek, az egyik karomat az egyik, a másikat a másik nyakában tartottam, mások is segítettek, és úgy vittek, hogy nem érintettem a földet."31 Az útrakelőket társaik is elkísérték egy darabig, de az sem számított ritkaságnak, ha a sokaság velük maradt. Ilyenkor jött a falu papja is. "Veniebamus cum cruce, et multi eramus" vallja egyikőjük. Keresztet hoztak, 286
