Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IV. Egyházi életünk, történelem
SZENTGYÖRGYI TIBOR MAGYAR JEZSUITÁK PARAGUAYBAN, HITTÉRÍTÉS EURÓPÁN KÍVÜL Tanulmányom célja a jezsuiták hittérítő munkájának bemutatása. Közelebbről szólok majd Amerikáról, különösen a dél-amerikai Paraguay-térségről. A jezsuita szerzetesrend célkitűzései miatt alkalmas volt világmissziós feladatok végzésére. Maga a rend 1540-ben kapta meg a pápai megerősítést. Ennek volt egy hatalmi háttere, szintén a pápa adományozásából. A felfedező országok megkapták a területeket, azzal a feltétellel, hogy vállalják a lakosság keresztény hitre térítését. Ezt a missziós munkát a szerzetesrendek hajtották végre. így a portugál és spanyol uralkodók új birtokokat kaptak térítés fejében. Ezzel természetesen e területek fölé kiterjeszthették uralkodói jogkörüket is. Ez volt a patronato jog. Portugál patronato: V. Miklós (1417-55) 1452-ben kiadta a Dum diversas c. bulláját, később a Romanus pontifex-et, majd III. Callixtus (1455-58) 1456-ban az Inter cetera bullával adott a portugáloknak jus patronato-t. Ennek előzménye is volt. A portugál király a Krisztus milicia tagja, később vezetője volt. A király az 1456-os bullával betöltötte ugyanis a milicia (rend) nagymesteri tisztségét. így gyarmati területeinek úgynevezett püspöke lett. A tomari kolostor fővikáriusa is a királytól függött. 1551-től ezt a méltóságot a királyi koronához csatolták. A spanyol patronato: VI. Sándor pápa (1492-1503) az Inter cetera motu proprioval átadta Spanyolországnak Amerikát, mint új felfedezett és elfoglalt területet, ha lakosait megtéríti. Spanyolországon belül a Consejo Real y Supremo de las Indias lett az a hivatal 1424-től, mely amerikai ügyekben illetékes (már 1503-tól létezett egy másik szerv: a Casa de contratación Sevillában mely a kiküldendő expedíciókra vonatkozó szerződéseket és az áruforgalmat ellenőrizte). Portugáliában ez a hivatal 1642-től létezett (Conselho da Conscienda e Ordens). Elődje már 1532-től működött. A Vatikánban 1622-ben azzal a céllal alakult meg a Congregatio de Propaganda Fide szervezet, a missziós törekvéseknek nemzetállami érdekekbe történő bekapcsolását ellensúlyozandó - hogy egy nemzetekfeletti egyházi érdekű missziós politikát képviseljen. A patronatóval az egyes gyarmati hatalmak állami támogatásra kaptak jogot a pápától. Ugyanakkor e hatalmak hitbizományszerű földhözjuttatást végeztek gyarmataikon: az encomienda rendszert hozták létre a repartimientoval. Ezért csak ezen uralkodók megbízásából mehettek területeikre a szerzetesrendek téríteni. Magyarul ez a patronato jog teremtette meg a missziós munka hátterét, a politikai támogatást, az encomienda-rendszer a gazdasági támogatást. Ha áttekintjük a hitteijesztés időrendjét, azonnal látható, hogy a ferencesek és dominikánusok Nyugaton kezdték kiépíteni provinciáikat és redukcióikat, míg a jezsuiták Távol-Keleten (Japánban és Kínában) voltak úttörők. Ennek egyszerű oka van: a király rendelete vagy meghívása. így ajánlások alapján a portugál király Indiába hívta Xavéri Szent Ferencet 1542-ben. Majd 1547-ben Kongóba, 1549-ben Japánban és Brazíliában kezdték el a hittérítést a jezsuiták. Kínában Kanton (1583), Nanking (1595), Peking (1598) majd a Fülöp-szigetekre (1590) került sor. A jezsuiták nyugati (amerikai) előnyomulásának lépései: Florida (1566), Peru (1568), Mexico (1572) és Paraguay (1585) voltak. Feltűnő, hogy a jezsuiták ilyen későn kapcsolódtak be az amerikai térítésbe. Mi ennek az oka? Ehhez meg kell nézni a hittérítő rendeket. Az első hittérítő Amerikában 2 flamand ferences laikustestvér: Deule és Tissin. Velük jött Pané katalán Jeromos-rendi laikus testvér. Cortez levelet is írt V. Károlyhoz, kérve hittérítők, szerzetesek küldését, hiszen nélkülük 4000 zsoldosra lenne szükség a rend fenntartására. Ekkor Deule és Tissin visszamentek - 1489-ben- Spanyolországba, és kérték Maillard fővikáriust, hogy küldjön papokat Amerikába. 265
