Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - IV. Egyházi életünk, történelem

föl, ahol a török megszállás idején délszlávok laktak. Ezeket időnként egészen biztosan felkeresték a szlávul is beszélő ferences misszionáriusok.

Több mint 10 helységről a legnagyobb valószínűséggel lehet állítani, hogy a XVII. század második felében egy-két ferences állandóan ezen községekben tartózkodott. Ezt több bizonyítékkal lehet alátámasztani. Boly és Lőcs a belgrádi püspök javadalmi plébániája volt, ahol a plébániai teendőket két ferences atya látta el.

A szendrői-belgrádi egyházmegyéhez 34 plébánia tartozott. Ezek közül 20-at a boszniai ferences provincia tagjai vezettek, többek közt a bolyi és a lőcsi plébániát. Pozsegai Ibrisimovich Marinus belgrádi püspök 1649 novemberében Baranyában azokat a községeket kereste fel és bérmált, amelyekben ferencesek működtek. így Hercegszőlős, Lőcs, Boly, Dályok és Bezedek helységeket. Benlich vagy Belity Mátyás 1664-ben Baranyában elsősorban a ferencesek által rendszeresen pasztorált helyeken bérmált, így többek közt, Izsép, Dályok, Darázs, Szajk és Boly községekben.11

Mohácson 1642-ben már biztosan lakott egy ferences páter. Egy 1715-ből keltezett okirat szerint Mohács vénei - akik között volt egy 90 éves, két 80 éves is - igazolják, hogy az ország ezen részén emberemlékezet óta kizárólag a ferencesek hirdették az evangéliumot és szolgáltatták ki a szentségeket. Hogy az aláírók közt sok a magyar nevű, pl. Csallós Péter, ősz István, Vincze Péter, Géczi Balázs, azt igazolja, hogy Mohácson a szlávokon kívül sok magyar élt és papjaik magyarul is beszéltek.12

A törökök kiűzése után a ferencesek Pécsett, Mohácson és Siklóson létesítettek kolostort, és vagy ezekből jártak ki környékbeli híveik lelki gondozására vagy a rendház egyes tagjai állandó jelleggel a helységekben tartózkodva végezték lelkipásztori szolgálatukat egészen addig, míg az egyházmegyés papok nem vehették át tőlük a plébániák, illetve lelkészségek vezetését.

JEGYZETEK

1. WENCZEL Gusztáv: Árpád-kori új okmánytár. Budapest 1860-1874.1-XII. XII. 352. o.

2. Lukas WADDING: Annales Minorum seu Trium Ordinum a S. Francisci Institutorum I. Nr. 13. 1933. Ad Aquas Claras.

3. KÓSA Ferenc: Antiquarii provinciae s. Marianae in Hungária Ordinis Minorum... 1774. Kézirat 217-218. o.

4. KARÁCSONYI János: Szent: Ferenc rendjének története Magyaroszágon 1711-ig. Bp. 1922-24. II. 1-51. o.

5. A püspöki látogatásokat ismerteti Vanyó Tihamér: A hazai hódoltság a vatikáni források tükrében. In.: Vigilia 1973. 88-97. o.

6. FRICSY Ádám: Egyházmegyék a török hódoltság alatt. In: A pécsi egyházmegye Schematizmusa, 1981. 90. o.

7. VANYÓ Tihamér: A hazai hódoltság a vatikáni források tükrében... i. m.

8. SZABÓ Pál Zoltán-BUZSÁS Lajos: A török Pécs. Pécs 1958. 66. o.

9. Liber Secundus Historiae Domus Conventus Quinque-Ecclesiensis Fratrum Minorum.... 1780-1917, 35.0.

10. Historia Domus Conventus Quinque-Ecclesiensis... i. m. 56-57. o., és KARÁCSONYI i.m. 321-322. o.

11. FERMEDZIN, Eusebius: Acta Bosnae potissimum ecclesiastica cum insertis editorum documentorum regestis, ab anno 925. usque 1752. Zagrabiae, 1892. 310., 374., 377., 473., 510. o.

12. UNYI Bertalan: A mohácsi ferencesek története, Magyar Barát kiadása Bp. 1943, 17-18. o.

e

253