Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - III. Kereszténység és Kelet-Európa
Rev. PIRIGYI ISTVÁN A HAJDÚDOROGI EGYHÁZMEGYE SZÉKHELYE DEBRECENBEN Most, amikor II. János Pál pápa ellátogat Debrecenbe, a kálvinista Rómába, nem lesz érdektelen felidézni azokat az eseményeket, melyek akkor játszódtak le, amikor Miklósy István, a Hajdúdorogi Egyházmegye első püspöke Debrecent választotta székhelyül. A HAJDÚDOROGI EGYHÁZMEGYE FELÁLLÍTÁSA Az 1910. évi népszámlálás szerint hazánkban 304 322 görög katolikus magyar élt. Ezek közül 70 000 a Gyulafehérvár-Fogarasi Metropóliához, a többi a Munkácsi ill. az Epeijesi Egyházmegyéhez tartozott. Ez utóbbiakban a liturgia hivatalos nyelve az ó-egyházi szláv volt ugyan, de ez csak a szentmisében, a kánoni részben érvényesül a magyar egyházközségekben; a szent liturgia többi részét és minden más szertartást magyarul végeztek. Ezzel szemben a román püspökök a magyar egyházközségekbe román papokat küldtek, akik még a prédikációt sem akarták magyarul mondani, s magyar híveiket még a magyar éneklésért is zaklatták. A román érseki tartományban uralkodó szélsőséges, soviniszta törekvések miatt XIII. Leó pápa megintette az érseket, azonban ez sem használt. A román papok el akarták románosítani magyar híveiket. Érthető tehát, hogy a magyar görög katolikusok 1868-ban mozgalmat indítottak a magyar görög katolikus püspökség felállítása és a magyar liturgikus nyelv szentesítése érdekében. A mozgalom élén a legnépesebb magyar egyházközség, Hajdúdorog állt. A görög katolikus magyarok előbb az ország egyházi és világi vezetőitől, majd 1900-ban, a Jubileumi Szentév alkalmával XIII. Leó pápától kérték kívánságaik teljesítését. Végül csaknem fél évszázados emberfeletti küzdelem után Szent X. Pius pápa a "Christifideles Graeci" kezdetű bullájával felállította a Hajdúdorogi Egyházmegyét (1912), melyhez 162 paróchiát csatolt. A PÜSPÖKI SZÉKHELY KÉRDÉSE Az alapító bulla intézkedése értelmében az új egyházmegye székhelye Hajdúdorog. Ebből a városból indult ki a görög katolikus magyarok mozgalma, s természetesnek is látszott, hogy a magyar püspök itt székeljen. Azonban ennek két, rendkívül súlyos akadálya volt: a. Az új egyházmegyéhez számos, igen távoli egyházközséget csatoltak, pl. a Székelyföldről 35 paróchiát. Ezekről a helyekről Hajdúdorogot megközelíteni nagyon körülményes volt, márpedig a szervezés időszakában a püspöknek közvetlen kapcsolatot kellett teremtenie papjaival. b. Hajdúdorog egyetlen kulturális intézménnyel sem rendelkezett. Igaz, hogy idővel kiépülhettek volna, csakhogy ezekre azonnal szükség volt, mert az anyaegyházmegyék a Hajdúdorogi Egyházmegyébe került papok és kántortanítók gyermekeitől azonnal megtagadtak mindenféle segélyt, még az alapítványokból sem voltak hajlandók átutalni az új egyházmegyének egyetlen fillért sem. Erre nekik - sajnos - az alapító bulla lehetőséget adott. A bulla ugyanis kimondja, hogy a paróchiákat átengedő anyaegyházmegyék javadalma sértetlen marad. Mindezt figyelembe véve a magyar püspöki kar és a magyar kormány a Hajdúdorogi Egyházmegye székhelyét Debrecenben akarta felállítani, annak központi fekvése és kulturális intézményei miatt. A "kálvinista Róma" eleinte idegenkedett attól, hogy falai között katolikus püspökség működjön, utóbb azonban - valószínűleg felismerve annak nemzeti jelentőségét - a városban mozgalom indult meg annak érdekében, hogy a görög katolikus püspökség székhelye Debrecen legyen. A mozgalmat Jósa Vince, a városi törvényhatóság egyik tagja indította el, s ahhoz a törvényhatóság 237
