Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások

JEGYZETEK

1. VARGYAS Lajos: A honfoglaló magyarság hitvilágának legfejlettebb rétege a nyelv é* a folklór tükrében. In: Előtanulmányok a magyarság néprajzához 3. Mítosz és történelem, összeállította HOPPAL Mihály-ISTVÁNOVl'IS Márton. Budapest 1978. 15-28.

2. A kazár birodalom vallási viszonyaira 1. BAKTHA Antal: A magyar nép Őstörténete. Budapest 1988. 267-284. A Cirill- és Metód-legendákat 1. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. 2. bővített kiadás. Sajtó alá rendezte GYÖRFFY György. Budapest 1975. 127-128.

3. VAJDA László: Ruchlose und heidnische Dinge. In: Explanationes Fenno-Ugricae in honorem Hans Fromm. München 1979. 375, 391-2, 8. és 9. jegyzet.

4. V5. DEÉR József: Pogány magyarság-keresztény magyarság. Budapest 1938. 76.

5. GOMBOS, Albinus Franciscus. Catalogus fontium historiae hungaricae aevo ducum et regum ex stirpis Arpad descendentium ab anno DCCC usque ad annum MCCCI. Tomus II. Budapest 1938. 2622, 2624.

6. Ibid. 2626.

7. KOSZTA László: A kereszténység kezdetei és az egyházszervezés Magyarországon. In: Az államalapító. Szerkesztette és az előszót írta KRISTÓ Gyula. Budapest 1988. 169.

8. BOGYAY, Thomas von: Kontinuititsprobleme im karolingischen Unterpannonien. Methodios’ Wirken in Mosapurc im Lichte der Quellen und Funde. In: Das östliche Mitteleuropa in Geschichte und Gegenwart. Acta congressus historiae slavicae Sahsburgensis in memoriam SS. Cyrilli et Methodii anno 1963 celebrata. Wiesbaden 1966. 62-68. és Ua.: Die Salzburger Mission in Pannonien aus der Sicht der Archáólogie und Namenkunde. In: Mitteilungen der Gesellschaft für Salzburger Landeskunde 126, 1986. 273-290.

9. BOGYAY, Thomas von: Lechfeld - Ende und Anfang. München 1955. 49-51.

10. A források és irodalom kritikai értékelését 1. ZIMMERMANN, Harald: Papstregesten 911-1024. (Regesta Imperii IV. 5) Wien-Graz-Köln 1969.

123-135, Liudprand csak hallomásból tudott a gonosz szándékokról. A küldötteknél talált és a pápa ólombullájával és kézjegyével ellátott levél, amire mint bizonyítékra hivatkozik, nyilván a bizánci császárnak és nem Taksonynak szólt.

11. Ezt tételezi föl PÜSPÖKI NAGY Péter: Szent István egyházszervezete. Előzmények, kánonjogi háttér. In: Szent István és kora. Szerkesztette GLATZ Ferenc, KARDOS József. Budapest 1988. 68-70.

12. L. GYÖRFFY György: István király és műve. Budapest 1977. 51. Abban föltétlenül igaza van, hogy a császár a birodalmi egyházhoz tartozó püspök által akarta végrehajtani a térítő akciót. Bizonyára már csak azért is, hogy a birodalom részére biztosítsa az ebből eredő politikai előnyöket.

13. Einsiedelni Évkönyvek, 1 GOMBOS (5. jegyzet) 125.

14. PAULER Gyula: A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest 1900. 104.

15. CZEGLÉDY Károly: Das sakrale Königtum bei den Steppenvölkem. In: NVMEN. International Review for the History of Religions. Vol. XIII. Fase. 1. 1966. 19-20.

16. Piligrim hamisítványainak óriási irodalma van. A lényeget jól összefoglalta GYÖRFFY i. m. (12. jegyzet) 77, 543.

17. GYÖRFFY i. m. (12. jegyzet) 88.

18. BOGYAY, Thomas von: Adalbert von Prag und die Ungarn. Ein Problem der Quelleninterpretation. In: Ungarn-Jahrbuch 7,1976. 9-36. és Ua.: Szent István és Szent Adalbert prágai püspök. In: Szent István és kora (1. 11. jegyzet). 156-160.

19. GYÖRFFY i. m. (1. 12. jegyzet) 587-600.

20. Ibid. 600. Theodor MAYER meghatározása: Personalverbandstaat-Institutioneller Flächenstaat.

21. Vö. SZŰCS Jenó: König Stephan in der Licht der modemen ungarischen Geschichtsforschung. In: Südost-Forschungen 31, 1972. 40.

VÁROSI KÖNYVI AR ESZTERGOM

4M 5 it

17