Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - III. Kereszténység és Kelet-Európa
NAGY MÁRTA NYUGATI HATÁSOK A XVin. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI ORTODOX IKONOSZTÁZIONOK IKONOGRÁFIÁJÁBAN A hazai liturgikus használatban lévő szerb, román és görög ortodox ikonosztázionok már felállításuk idején az ortodox világ peremén, döntően nyugati katolikus környezetben helyezkedtek el. Természetes tehát, hogy ezt a hetven ikonfalat erősebben megérintették a nyugati katolicizmus művészeti áramlatai, mint az egy tömbben élő ortodox népek egyházművészeti tárgyait. A nyugati művészet elsősorban az építészetre hatott, de az ikonográfiában és a megfogalmazásmódban jelentkező nyugati elemek által hatott minden ortodox egyházművészeti ágra. A XVIII. században a jelenlegi Magyarország területén huszonöt ikonosztáziont építettek. A korabeli uralkodó művészeti és egyházművészeti irányzat a barokk volt. Barokk köntösben áramlottak be az ortodox egyházművészetbe a nyugati katolikus ikonográfiái elemek is. Előadásunkban a huszonöt XVIII. századi barokk stílusú ikonosztázionon fellelhető nyugati ikonográfiái hatásokat követjük nyomon, típusaik szerint csoportokba rendezzük őket. ORTODOX IKONOGRÁFIA FELDUZZADÁSA BAROKK MOTÍVUMOKKAL Két ikonfalat (Pécs, Dunapentele) kivéve a többi ikonfal hagyományos ortodox kompozícióiba tőlük idegen barokkos motívumokat építettek be. Ezek a motívumok az előfordulás gyakoriságának sorrendjében a következők: gomolygó felhőgyűrűk, lebegő drapériák, szárnyas szeráffejek, teljes alakos, szárnyas angyalok, tájképi részletek. Ezek a motívumok a hagyományos ikonográfiát meghatározó lényegi elemeket nem befolyásolják. A hercegszántói Deészisz-ben a bekerült új komponens már részben érinti a lényegi elemeket is: Krisztus jobbjával áldást oszt, de baljában nem a nyitott evangéliumoskönyvet tartja (ez a térdére került), hanem a világmindenséget szimbolizáló gömböt. HAGYOMÁNYOS KELETI IKONOGRÁFIÁJÚ KOMPOZÍCIÓK BAROKKOS MEGFOGALMAZÁSA Az ortodox ikonográfiájú kompozíciók barokkos kialakítása elsődlegesen a centrálperspektíva alkalmazásának, architekturális elemek, drapériák használatának köszönhető (Az Úr látogatása Ábrahámnál, Isten Anyjának elhunyta). Számos egyéb barokk komponens is bekerült a kompozíciókba. A Szentlélek eljövetele eseményt a bizánci ikonográfia Isten Anyja nélkül jelenítette meg. A budakalászi kompozíció középpontjában megfestették Szűz Máriát a centrálperspektíva szabályai szerint megszerkesztett architekturális díszletek, lebegő drapériák között. Az Örömhírvé te [-kompozícióban bizánci minta szerint Gábriel arkangyal áldást osztó kézzel, Mária templombelső előtt, kezében orsóval, általában állva jelenik meg. Á XVIII. századi Királyi ajtók több mint felén az Örömhírvételt nyugati ikonográfia szerint ábrázolták: az arkangyalt liliommal vagy jogarral, Máriát olvasópult előtt térdelve, architekturális díszletek között. Fontos elem a kerek ablak, melyen éles fénysugár hatol át. Szent Miklóst a bizánci ikonográfia püspöki omátusban (de püspöksüveg nélkül), áldást osztó kézzel és evangéliumoskönywel ábrázolta. A barokk képfaltípus ikonográfiájának megfelelően nálunk mindig teljes alakosan, állva (Dunapentelén trónon ülve), püspöki díszben, püspöksüveggel, jobb kezében pásztorbottal, baljában evangéliumoskönywel jelenítették meg. Keresztelő János a hazai ikonfalakon (a dunapentelei, a pécsi és a szentendrei pozsarevacskai kivételével) szárnyak (bizánci típus) nélkül látható. Szőrruhában, gyakrabban tunikában és palli- umban, tájképi környezetben, mindig víz mellett, fába vágott fejszével, báránnyal jelenik meg. 223
