Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - III. Kereszténység és Kelet-Európa
esse noluit - azaz nem akart nyugati-keresztény lenni: és így átértelmezzük az ún. óhitű lázadásokat, amivel jellemzik még a Kardos-BudaiNagy-féle felkelést is,5 akkor elfogadhatjuk, hogy a görög szertartás megmaradásáért folytak az említett küzdelmek, a politikai indokoltság mellett, amint azt egyenként láthatjuk. MAGYARORSZÁG VALLÁSI KÉPE SZENT ISTVÁN ELŐTT Volt-e pogány vallás Szent István előtt Magyarországon? A közkeletű felfogás szerint volt és csak az volt. De vannak tények, amelyekből következtetni lehet, hogy nem volt. Mik ezek? Ipolyi Arnold: Magyar Mitológia c. könyvét végigolvasván csalódottan tesszük le: a sok sámánisztikus és babonás emlék és szokás jelenségeinek leírása után sem érezzük, hogy egy pogány "vallás" hívei lettek volna őseink. Babonás szokások és maradványok minden népnek kultúrkincsei között találhatók, régen is, ma is, tudjuk, sok pogány szokást átvett és megszentelt a keresztény múlt mindenütt. De ez még nem elég arra, hogy többségében pogánynak bélyegezzük meg azokat, akik közül az első egyetemes zsinaton 10 onogur püspök jelent meg, akik 500 éve már a görög szertartásé bizánci birodalom határain vándorolva sokszoros politikai és kulturális és így vallási hatás alatt is éltek, akik Szent Metódot - saját leírása szerint oly tisztelettel fogadták. Mi nem állíthatjuk Karácsonyival ezt: "A görög íróknak 1080 táján kelt állításai Gyula és Bulcsú vezérek 950-i megtéréséről mind merő mesék."6 Sem nem tagadjuk vele, hogy Szent István, anyja Sarolta Gyula erdélyi törzsfő leánya volt.7 Merseburg püspöke, Thietmár (1018) krónikájában az augsburgi ütközetről tudósít8, nem tesz említést a magyarok pogány voltáról, pedig a következő lapokon beszámol a pogány normannok és dánok Kanut király-idejebeli megtéréséről. De még a Bíborban-született Konstantin sem vallja pogányoknak a magyarokat. A szentgalleni kalandozás elbeszélésénél feltűnhet, hogy a magyarok sem a templomot, sem a kolostort nem szentségtelenítik meg, mint például azt még a Szent László korában pusztító pogány kunokról is olvassuk. Meg kell azt is említenünk és mérlegelnünk, hogy Szent István előtt - vagy mondjuk meg világosan, a nyugatról jött "hittérítők előtt" - egyáltalán nem tudunk semmiféle ún. pogány lázadásról, holott sorozatosan jártak Bizáncba törzsfőink - látványosan megkeresztelkedni, onnan keresztény papokat, sőt Hieróteosz személyében püspököt is hozni egész Magyarország számára, sőt följegyzés szerint9 ez a térítés eredményes volt, amint ezt az orosz krónika is úgy értékeli,10 hogy ”akik magukat ugriánnak vagy mageriánnak vallják, a görög hitet vallják". A konstantinápolyi pátriárka által felszentelt püspök "egész Türkia számára" azt jelentette, hogy a bizánci egyház egész Magyarországot joghatósági területének tekinti. E joghatóságról később sem mondott le, van tudomásunk arról, hogy a török hódoltság idején a konstantinápolyi pátriárka Pécsett végzett egyházlátogatást. Sőt már a honfoglalás előtti korokból van tudomásunk arról, hogy a mai Magyarország területén görögszertartásúak laknak: egyes avar törzsekről van ilyen feljegyzés,11 a későavarok magyar voltáról László Gyula művei szólanak, nemkülönben Szent Metód és Cirill működése e területen 7 püspökségről számol be, s ezt a pápa is méltányolja Metód munkájának érseki elismerésével - őt senki sem tartja másnak, mint bizánci szertartásának. Ma már senki sem tekinti úgy a honfoglalást, mintha Árpád serege megsemmisítette vagy kiűzte volna e terület régi lakóit, hanem általában a honfoglalás viszonylag békés jellegét fogadják el - az előző lakók hódoltatását -, akik mellé és közé honfoglaló őseink megtelepedtek: így vallásilag a magukkal hozott bizánci keresztény ismeretek és a régibb lakosság bizánci egyházi életébe való bekapcsolódás oly valószínű, hogy meggyőződéses pogányságról beszélni annyi lenne, mint naiv legendaszerkesztési elveket hangoztatni.12 Ezeket az elveket Dümmerth Dezső jól jellemzi: "a legendaszerzők a középkori tipizálások kezdetleges eszközeivel dolgoztak".13 Vagy amint Érszegi Géza úja:"A legendák szerzőinek ... szándékától mi sem állt távolabb, mint az, hogy történelmi forrást írjanak."1* Bizánc a magyar fejedelemséggel 943 áprilisában békét kötött. Ä bizánci békének az időben mindig volt vallásterjesztési jellege is. Ehhez kapcsolódott, hogy 948-ban Tormás és Bulcsú, 952-ben Gyula erdélyi törzsfő jelent meg Bizáncban, és magával hozta onnan az "egész Turkia 206
