Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - II. Kései középkor
RAINER PÁL VETÉSI ALBERT VESZPRÉMI PÜSPÖK (f!486) Vetési Albert veszprémi püspök XV. századi történelmünk jelentős alakja volt. A Hunyadi-párt egyik vezére, nagy műveltségű főpap, aki Hunyadi János és Mátyás király megbízásából számos alkalommal járt külországokban, fontos államügyekben. Bár életpályája Makkay József és Fraknói Vilmos kutatásai nyomán már az 1890-es években nagyjából összeállt, ennek ellenére személye meglehetősen ismeretlen történelmi köztudatunkban. A Kaplony nemzetségből származó, a Bagossy, Csomaközy, Károlyi (későbbi grófi) és a Vadai famíliákkal rokon Vetési család - amelynek szereplését a XIII. századtól követhetjük nyomon - Szatmár vármegye módosabb, birtokos nemesei közé számított. A család tagjai meghatározó szerepet játszottak a megyei életben, az országos politikába azonban nem volt beleszólásuk. A család férfi-ágon csak 1864-ben halt ki. Vetési Albert, Vetési Jakab szatmári alispán és felesége, Pudentia vagy Potentiana gyermekeként, 1400/1410 körül született, feltehetően Vetésen vagy környékén. Első ízben egy 1422-es oklevélben szerepelt apja oldalán. Miklós, Anna, Dorottya és Priszka nevű testvéreiről tudunk. Apai nagybátyja, Vetési Tamás "Szent László király városáéban, a "kincses Várad"-on volt nagyprépost (1398-1419). Ebben az időben a firenzei származású Andrea Scolari volt Várad püspöke (1409- 26). Ekkortájt készítették a Kolozsvári testvérek, Márton és György híres Szent György és Szent László szobraikat. Itt volt Szent László király sírja, fontos búcsújáróhely. Valószínűleg többször megfordult itt a fiatal Vetési Albert, s az itteni pompás környezet és a papi rokon ösztönzésének hatására választhatta maga is az egyházi életpályát. 1430/31-ben a bécsi egyetemen, majd Itáliában (Siena, Padua) tanult. Közben 1433-ban részt vett Rómában Zsigmond király császárrá koronázásának ünnepségén. Tanulmányai végeztével megszerezte a "doctor utriusque juris" címet, a korabeli legmagasabb tudományos fokozatot. Hazatérve az erdélyi egyházmegye tagjaként gyorsan emelkedett a tisztségekben. Gyulafehérvári kanonok, főesperes (1446-56), majd prépost (1456-57), közben Mattheus de Labisin püspök (1443-61) helynöke (1450 k.) is volt. A mozgalmas itáliai évek után itthon is egyre-másra érték az új élmények. A török terjeszkedés ekkorra Erdélyben már mindennapos veszélyt jelentett. 1442-ben Lépes György erdélyi püspök is ellenük harcolva esett el. Vetési Albert erdélyi évei alatt került kapcsolatba Hunyadi János erdélyi vajdával és kormányzóval - egy ideig titkára is volt -, akinek családját ettől kezdve hűségesen és következetesen szolgálta haláláig. Első követi megbízatását is a kormányzótól nyerte 1452-ben. Egy olyan deputációnak lett a tagja, amelynek feladata volt rábírni V. Miklós pápát arra, hogy gyakoroljon nyomást III. Frigyes császárra V. László magyar király szabadonbocsátása érdekében. V. László ugyanis ekkoriban III. Frigyes gyámságát "élvezte". A követség azonban nem járt sikerrel. Többszöri követjárás után tovább emelkedett az egyházi pályán. 1457-58 között választott nyitrai püspök, majd 1458-tól haláláig, 1486-ig veszprémi püspök volt. Mindkét püspökséggel együtt járt az említett vármegyék főispánsága is. Átmenetileg az alkancellári (1458) és a titkos kancellári (1459) tisztséget is betöltötte. Püspöki kinevezésével a Szatmár megyei birtokos nemesi család fiából az ország egyik vezető főembere lett. Mátyás király megbízásából továbbra is gyakran járt el követi megbízásokban külhonban. Követjárásai főként arra irányultak, hogy a keresztény világot rávegye a Magyarország iránti törökellenes segítség - pénz és katona - adására. (1463: Velence, Ferrara, Róma, 1471: Regensburg, 1474/75: Velence, Róma.) Feltehetően egy ilyen követi útjáról hozta magával azt a címerével díszített miseruhát, amelyet a veszprémi püspökség ma is őriz. Továbbá többször vett részt olyan tárgyalásokon, amelyek Mátyás király és szomszédai, Podjebrád György cseh (1458-71) és IV. Kázmér lengyel király (1447-92) közti megbékélést szorgalmazták (1460: olmützi értekezlet előkészítése, 1473: neissei és troppaui kongresszus, 1474: szepesófalui találkozó). 179
