Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - II. Kései középkor
pedést követően rövidesen áttérő csoportjuk temetkezés és minden bizonnyal hitéleti célokra is birtokba vette a még XI. század folyamán megépült, félköríves apszisú, Árpád-kori egyházmegyei templomot, illetve a templom körüli temető területét, s nem sokkal később a megromlott templom helyébe a XIII. század végén, a XIV. század első felében négyszögletes szentélyű, "pajta"-templomot emelt,42 s ebbe, illetve e köré temetkezett, a temető területét pedig fallal vette körül.Á templom megújítása, az alaprajzok tanúságai és az ásatási megfigyelések alapján, úgy történt, hogy a tatárjáráskor megromlott templom köré alapozták a "pajta"- templomot, és amikor már annak falait fölhúzták, bontották ki belőle a romladozó korábbi templomukat. Atemplomban és a templom körül feltárt korai jász sírokból hasonló leletanyag került elő, mint a ferencesek által megtérített négyszállási jász csoport korai sírjaiból. A négyszállási jászoknak tehát két csoportját lehetett régészetileg megkülönböztetni. Azokat, akik már a XIII. század folyamán az egyházmegyei, a plébániatemplom köré kezdtek temetkezni, vagyis a beköltözést követően feltehetően azonnal, illetve viszonylag rövid időn belül áttértek, és azokat, akiket a XV. században a minoriták térítettek át. A két temető kronológiai viszonya, legalább is itt Négyszálláson azt jelzi, hogy az 1399. április 18-i keletű pápai levélben említett, az egyházmegyei papok és a térítő szerzetesek közötti viszály, az egyházmegyék javára' dőlt el, ugyanis a minoriták által megtérítettek temetőjének a használata a gótikus ferences templom felépülte után nem mutatható ki, azaz a XV. század második felétől kezdve a falu egész lakossága a plébániatemplom köré temetkezett. Az elmúlt évtized kutatási eredményeinek alapján tehát a jászok magyarországi megtérésének a folyamatát a következőképpen foglalhatjuk össze. A Magyarországra betelepedő jászok fő tömegeiket tekintve már a beköltözéskor keresztények voltak, jóllehet bizánci keresztények. Ez a megállapítás nem záija ki, hogy igen csekély számban ne lehettek volna közöttük pogányok, azonban utóbbit, legalábbis eleddig sem írásos források, sem régészeti bizonyítékok nem támasztják alá. A jászoknak a római katolikus keresztény hitre térítése a beköltözést követően azonnal megkezdődött és meg is indult, ez a folyamat azonban nem terjedt ki a teljes népességre. Nem elhanyagolható mértékben voltak olyanok, akik XIV. század folyamán végig ragaszkodtak az ősi hitvilági elemekkel kevert bizánci tanokhoz. A jászok keresztény hitre térítésének befejeződését a jászberényi ferences templom és rendház felszentelésének 1472. évi dátuma jelzi. JEGYZETEK 1. SZABÓ L. 26. 2. GYÖRFFY Gy. 1953. 249. GYÖRFFY Gy. 1987, 60-1. 3. SZABÓ L. 26-32. 4. GYÖRFFY Gy. 1987. 62-3. GYÖRFFY Gy. 1990, 312-5. 5. SZABÓ L. 56. 6. SZABÓ L. 56-7. 7. SZABÓ L. 162. 8. SZABÓ L. 162. 9. SZABÓ L. 163. 10. KUZNECOV, V. A. 1962. Uó. 1977. 9-25., 1984. 197-214. 11. Julianus barát és Napkelet fölfedezése. 1986. 65-6. 12. Julianus barát és Napkelet fölfedezése. 1986. 187. 13. Julianus barát és Napkelet fölfedezése. 1986. 236. 14. Julianus barát és Napkelet fölfedezése. 1986. 228. 15. SELMECZI L. 1988. 18. 16. MAKKAI L. 38. SELMECZI L. 1990. 208. 17. GYÖRFFY I. 5. 18. GYÖRFFY I. 5., MAKKAI L. 43-4. 19. Árpád-kori és Anjou-kori levelek XI-XTV. század. 1960. 164-5. 20. GYÁRFÁS I. 164. 21. GYÁRFÁS 1. 164, GYÖRFFY I. 10-1. HÓMAN B.-SZEKFŰ Gy. 1938. I. 601-3. GYÖRFFY Gy. 1953. 256-8. 22. GYÁRFÁS I. 49, 469-70. 23. GYÁRFÁS I. 49. 24. GYÖRFFY GY. 1953. 263. 25. GYÖRFFY I. 12-4. GYÖRFFY Gy. 1953. 263. 164
