Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - II. Kései középkor
de nem szakadárok miként a görögök, hanem személyekre való tekintet nélkül tisztelnek minden keresztény embert."14 Mindezek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a Magyarországra költöző jász csoportok világképében, vallási életében már a beköltözéskor is jelentős szerepe kellett legyen a kereszténységnek, igaz ugyan, hogy a kereszténység keleti ágának. Az első magyarországi hiteles jász temetőfeltárások eredményei is azt bizonyították, hogy a jászok a beköltözéskor már a kereszténység bizánci ágának erőteljes befolyása alatt állottak. A négyszállási I. és II. számú temetőkben tömeges jelenségként megfigyelt rituális kéztartás, amelynek legjellemzőbb változatai a következők:- az alkarokat a mellkason egymás felett keresztbe hajlítják,- a bal alkar a mellkason keresztbe téve, a jobb alkar a szívtájék felé hajlítva,- a jobb alkar a mellkason keresztbe téve, a bal alkar a szívtájék felé hajlítva,- mindkét kar könyökben behajlítva és az állkapocs alatt összekulcsolva. Mindez a bizánci kereszténységre jellemző. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a négyszállási jászok a temetkezési szokásaikban a római térítés befejeződése után, a XVI. században is végig megtartották a keleti kereszténységre jellemző rituális kéztartást.15 A négyszállási jászok keleti keresztény voltát régészeti leletek is igazolják, így pl. két sírból került elő bizánci kereszt (Négyszállás I. 161. és 236. sír). A sírokban talált "pecsétgyűrűk" között többre keresztet véstek (Négyszállás I. 73., 76., 180., 198., 254., 281., 338., 370., 373. és 429. sírok). A négyszállási I. sz. temető 180. sírjában eltemetett kislány fejékét díszítő ezüst lemezekre egyenlő szárú, ún. görög kereszteket préseltek. Ugyanennek a temetőnek a 176. és 222. sírjában a kis korong alakú ruhadíszeket díszítették kereszt ábrázolással. Nyakba függeszthető, vasból készült keresztek kerültek elő az I. temető 87. és 454., valamint a II. temető 305. sírjából. Az alániai és a magyarországi adatok tehát a jászok keleti keresztény mivoltára teljes mértékben összecsengenek. A beköltöző jászok minden bizonnyal legnagyobbrészt keresztények lehettek. De keleti keresztények, azaz - abban az időben - már szakadárok. Következésképpen magyarországi megtérésükhöz mindenképpen szükséges volt a római egyház tanainak megismerése, a római rítusra történő áttérés. Azonban ez a folyamat a rendelkezésre álló történeti források alapján lényegében véve nem ismerhető meg. Mégpedig azért nem, mert a XIII-XIV. századi politikai helyzetben a központi hatalom, azaz a király, nem nékülözhette a kunoknak és a jászoknak a támogatását, s emiatt a pápánál rendszeresen engedményeket eszközölt ki számukra, igyekezett őket mentesíttetni az egyházi adók fizetése alól. Ily módon éppen azokból a forrásokból hiányoznak a jászok, amelyekből leginkább információkat szerezhetnénk hitbéli állapotukra vonatkozóan. Már a domonkos térítő akció és a milkói kun püspökség tatárjárás előtti ténykedése jelentős tanulsággal járt. Azzal tudniillik, hogy a római rítusú keresztény térítést azonnal követte az egyházi tized rendszeres behajtása és egyéb világi jellegű adók lerovásának megkövetelése, ami a neofiták igen erős ellenállását váltotta ki. A frissen térítettek a gyakorlatban az alig felvett római rítusú keresztény hit elhagyásával kívántak az adófizetés alól kibújni.16 1234-ben Teodorik, a milkói püspök, arról értesítette a pápát, hogy "... mind a magyarok, mind a szászok és más igazhívők, akik hozzájuk (a szakadárokhoz) átmennek és ott letelepednek, ezekkel egy néppé olvadnak, s azért a szentségeket a görög szertartású szakadár püspököktől veszik fel".1' IX. Gergely pápa 1234. november 14-én arról tudósította Béla herceget, hogy a katolikusok a kun püspökség területén a hitehagyás veszélyének vannak kitéve, és kérte, hogy a szóban forgó szakadár püspökökkel szemben megfelelő intézkedéseket tegyen.18 A római rítusú térítést a kunok között - feltételezzük, hogy a jászok között is - jelentősen visszavetette Kötöny kun fejedelem meggyilkolása és a kunok kivonulása az országból. De a tatárjárást követően, újbóli visszahívásuk után a térítés újra megindult. IV. Béla Ottó passaui püspökhöz 1260-ban írott leveléből arra következtethetünk, hogy a Domonkos-rendiek mellett más szerzetesek is részt vettek a térítésben.19 Azt sajnos soha nem fogjuk megtudni, hogy 1279-ben a pápai legátus, Fülöp fermói püspök milyen indíttatásra erőszakolta ki a kun törvényt. Egy biztos, ennek a problémának a megoldásáról 161
