Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
Az egyház intézménye nem a múlt és jelen, de a jövő vetülete. Ez alapozza meg az egyházak útmutató és nevelő (prófétai) szerepét. 3. Az egyház egy közösség, mely egymás elismerését, megbecsülését és áldozatos támogatását követeli meg. íme az egyházak demokratikus felelőssége bárhol, bármikor és bármilyen körülmények között. 4. Ez utóbbinál adódik a negyedik modell, a szolgálat, mely az egyéni adottságokat mások szolgálatára rendeli. Ez követeli meg az egyháztól az áldozat és szenvedés vállalását. 5. Az ötödik modell szerint az egyház misszió, küldetés azzal az üzenettel, hogy a csapás, az elhagyatottság, a szegénység, a halál nem a legnagyobb rossz a világon, mert egy nemesebb élet több mint lehetőség, egy igaz valóság. 6. Egy további modell szerint az egyház szimbólum, vagy régebbi szóval misztérium, mely nemcsak jelképezi, de egyben meg is valósítja az egész emberiségnek egymással és Istennel való egységét (lásd Lumen Gentium, no. 1). Az egyház tehát a világot mozdítja előre azzal, hogy a világ szétválasztó falait át járhatóvá törekszik tenni. 7. Végezetül a hetedik modell, minden egyéb modell modellje, az egyház egy személy tapasztalata, éspedig egy végtelen személyé, az Isten tapasztalata, mely a végtelen térben és időn át örökíti meg a személy méltóságát, és minden határon túl érvényesíti a szeretet világát. Innen van az egyház személytisztelete és minden érdektől független emberszeretete. E hét modell, mondhatjuk átfogóan ábrázolja az egyház működését. Hogy e képletek sokszor csupán képletek maradtak, és tettrehívó erejük nem lett átfogó, annak okát éppen az egyház és a világ közös félreértésében, egymás kölcsönös elhallgattatásában kell keresnünk. E modellek szerint változik az egyház történetírása. Az egyháztörténész egyházfogalma szükségszerűen befolyásolja egyháztörténet-írását, mint ahogy a világtörténészt a világfogalma befolyásolja világtörténet írásában. Egy igaz egyháztörténet csak az lehet, mely mind a hét modellt szem előtt tartja, és annak történetét követi. Ha most az egyház után a világ modelljeit akaijuk vizsgálni talán vázlatosan itt is hét modellt illetve képet sorolhatunk fel. A VILÁG MŰKÖDÉSÉT ÁBRÁZOLÓ KÉPLETEK, MODELLEK 1. Klasszikus görög-latin világkép A klasszikus görög modell szerint a világ egy részekből összetett jól elrendezett egész. Cél a kozmosz, a rend egységének megőrzése és szépségének szemlélése. Athén vagy Róma a világ képe, melyben a világ népei elrendeződtek. Megjegyzendő, hogy az írástudást megelőző társadalmakban, legyen az Afrikában, Ázsiában vagy az indián Amerikában, a világ, mint rend egy nagy általánosságban feltételezett tény, melyet az áldozat hivatott helyreállítani akkor, amikor azt emberi bűn- cselekmény vagy isteni szeszély megingatta. A világ képe egy jól elrendezett törzs település. 2. Gnosztikus világkép A klasszikus modellel szemben a gnosztikus világmodell egy kettős világ: evilági, az anyagi és a test káros törvényeivel, és a másik világ a lélek és szellem üdvözítő törvényével. A jelen világ a rossznak a birodalma. A kiválasztott megvilágosultak egy más világba hivatalosak. Á gnosztikus világ e modellje felismerhető a más fajt és más osztályt gyűlölő nemzetiszocializmusban, a nemzetközi kommunizmusban éppúgy, mint a szélsőségesen elitista kapitalizmusban, és az értelmi illetve erkölcsi kizárólagosságot valló elhivatottságban. 3. Keresztény világkép A megtestesülés keresztény hite volt az, mely a gnosztikusok két világát, az ész képzelt igazság világát és a tapasztalt igazságtalanság világát az ember egyetlen világában egyesítette. A bűnösök világa szent lett, mert a Szent magára vette a világ bűneit, és a közbeeső válaszfalat ledöntötte. 9
