Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - I. Árpád-kor
Amint látjuk, a templomok valószínűsíthető építtetőiben változás történt. A század elején a nagy nemzetségek családokra bomlott oldalágai jártak elöl a templomépítésben. Erre a legjobb példa a Ják nemzetség, amelynek Rába balparti oldalága építtette a jákfai plébániatemplomot, amely a legújabb műemléki kutatás szerint szép, díszes épület volt.36 Zalavég teljesen jellegtelen templomáról legutóbb kiderült, hogy háromhajós, nyugati toronypáros templom volt, amelyhez nyugatról egy épületszámy - talán monostor? vagy udvarház? - csatlakozott. Az épület alaprajzilag Jákhoz hasonlít, méretében annak fele. A Ják nembeli Sitkéi család birtoka volt végig a középkorban.37 A templom építtetői között már a XIII. század első felében feltűnik egy új réteg, és a század közepétől átveszi a vezető szerepet. A kis- és középnemesekről van szó, akik e században, a királyi várföldek eladományozása révén a serviensekből és az országos nemesek sorába emelt váijobbágyokból lettek. Akisnemesi réteg főleg Vas és Zala megyében élt nagy számban, és a tudatos kirái> i politika következtében egyre jobban előtérbe került.38 Olyan elemek kaptak ekkor nemességet, akik 1-2 falu birtokosaként mindenben a nagyobb nemzetségeket akarták utánozni. Törekvéseiket akkor valósították meg, amikor a magánegyház patrónusi egyházzá alakult. A XII. század végére új és élesen körvonalazott egyházjogi intézmény született, amely nálunk a XIII. században vált általános gyakorlattá. Előírásai szerint kegyúri jog illeti meg a sajátegyház régi urát vagy az új alapítót az egyház birtoka, fundusa címén. Kezdetben csak az alapítót és utódait illete meg a kegyúri jog, idővel azonban, mivel az egyház a földesúri birtokhoz tapadt, éppúgy gazdát cserélt, mint a birtok, vagyis azzal együtt adták-vették. A patrónus joga a díszhely vagy sírhely a templomban, és az egyház birtokából folyó jövedelmi és használatijogok, kötelessége az egyháznak és vagyonának védelme és az egyházi épületek gondozása.39 E román stílusú falusi templomok egy hossznégyszögű hajóból és az ehhez keleten csatlakozó alacsonyabb tömegű, félköríves vagy egyeneszáródású szentélyből állnak. Aszentély boltozott, a hajó síkfedésű. Keskeny, félköríves, rézsűs ablakok nyílnak a hajó déli falán és a szentélyen, a bejárat délen vagy nyugaton található. A tornyok a XII. század végén jelennek meg, először a szentély fölött, keleten. A burgenlandi részen találunk ilyen templomokat, a Karoling-korból származó chorturmkirchét és cst- turmkirchét.40 Alsó-Ausztriából kerültek a hajdani határszélre, minden esetben kimutathatóan német telepesekkel. A nyugati tornyok gazdag változatával találkozunk. Ezek között külön csoportot alkotnak a nyugatitoronnyal kombinált karzatos templomok - a nemzetségi templomok kis- és középnemesi változatai. A templomok kőből épültek ott, ahol volt kőbánya. Vas és Zala megye agyagos dombjain a tégla volt a természetes építőanyag. Mintegy 54 román stílusú téglatemplom maradt itt ránk, román kori falusi építészetünk gyöngyszemei. E téglaternplomok jól körülhatárolhatók, egy építőkörbe tartoznak. Egybekapcsolja őket az alapozási mód, az alaprajz, a díszítési mód azonossága. Azonos tanult- ságú építőmesterek alkotásai, akik kb. 1230-1270 közötti időben egyik faluból a másikba menve építkeztek, kis- és középnemesi kegyurak megbízásából, akiknek anyagi helyzete szabta meg az épületek nagyságát, díszítését. A sokszögzáródású szentéllyel és az ebből adódó fejlett boltozási rendszerrel a XIII. század második felében megjelenik itt is a gótika. A XIII. század közepén megszűnik az igény és szükséglet a nemzetségi monostorok iránt. Egyetlen jelentős apátság záija a sort: a Pok nemzetség Árpád-Móriczhidai premontrei prépostsága 1241-51-ben.41 Új szerzetesrendek jöttek "divatba": a koldulórendi domonkosok és ferencesek, akik az új vallási szellemnek és a városiasodásnak jobban megfeleltek. A nagy nemzetségek építtetőinek érdeklődése a tatárjárás után a várak, birtokközpontok erődítése felé fordult. Új templomok városi kiváltságot kapott helyeken épültek, már a gótika stílusában. JEGYZETEK 1. A mintegy 20 db publikáció jegyzéke olvasható: Ilona VALTER: Romanische Sakralbauten Westpannoniens. Eisenstadt, 1985. c. könyvben. 2. GYÖRFFY György: István király és műve. Budapest 1977. 209. 3. KRISTÓ Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest, 1988. 268-271. 4. KRISTÓ 276-280. 5. KRISTÓ 281. 6. GYÖRFFY 1977. 113., 324-326. 7. GYÖRFFY 1977. 182., 186., KRISTÓ 239. 8. HOLUB József: Zala megye története a középkorban. Pécs 1929.1. 55. 9. GYÖRFFY 1988. 182-188. 121
