Etter Ödön (szerk.): Etter Kálmán és Szoleczky Anna családja és egyenes ági leszármazottai (Esztergom, 2006)

Etter Kálmán családja

r.

lakást alakítottak ki az ifjú pár számára. 1950. decemberében, a kitelepítést elkerülendő, „önként” átadták ezen lakást a városi katonai parancsnoknak, és az első emeleten lévő ügyvédi irodába költöztek, nyomorúságos körülmények közé (egy falikút, külső WC, csak 1963- ban sikerült fürdőszobát kialakítani, stb.).

Mindig ragaszkodott Esztergomhoz, valamint a Belvárosi Plébánia Templomhoz, ahol az egyházközségi képviselő testület világi elnöke is volt.

1929-től rendszeresen vadászott 1948-ig, amikor is kötelezték vadászfegyverei leadására. Ezután a vadászatot pótlandó a horgászattal próbálkozott, de végül a gombaszedés lett az igazi szórakozása.

Kisiskolás kora óta gyűjtött bélyeget. Elsősorban magyar bélyegeket, de kiemelkedő volt a vatikáni bélyeggyűjteménye is. Szép svájci bélyeggyűjteményét 1959-ben el kellett adnia, mivel nem lehetett ügyvéd, szükség volt a megélhetéshez a vételárra.

Csillagászati ismereteit felhasználva több világkiállításon sikerrel szerepelt „csillagászat a bélyegen” motívum gyűjteményével. Amatőr csillagászként, mint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tagja számtalan előadást tartott ebből a témakörből. Szívesen és rendszeresen hallgatott komolyzenét. A Magyar Szovjet Művelődési Társaság esztergomi szervezetében, a tulajdonában lévő gramofon és mikrobarázdás hanglemezei segítségével, hetente zenei esteket rendezett az ötvenes évek első felében.

Jelentős kártyajátékos volt. Bridzsezett, tarokkozott, több fréférence versenyt nyert. Ultit nem szerette, soha nem játszott nagy tételben, hazárdjátékot.

p

1971. júliusában beteg lett, komolyan fontolgatta a nyugdíjba vonulást, azonban 1972. február 2-án az Esztergomi kórházban meghalt.

20