Muzslai Zsitva Ágnes: Mindszenty József hercegprímás esztergomi érseki székfoglalása -1945. október 7.. Dokumentumok, visszaemlékezések (Esztergom, 1995)

lelkekben megingott a természeti és isteni törvény, ott a lelkipásztorkodás, az elmélyülő hitélet az egyetlen módja a gátszakadás megállításának- Nem szólalt meg még ebben az országban a tárogató, amely az elpusztult országot siratná. Keressük és nem találjuk, hol is bujdosik a magyar fájdalom. De megszólal a cigány hegedűje, a duhaj jókedv nótája. Am 1945-ben magyar földön hazudik a muzsikaszó, mert megfeledkezik a felejthetetlen igazságról a magyar koldusszegénységről, az összes világtájak rabsóhajairól, külső, belső börtönökről, kitaszított, otthontalan magyarokról és azokról, akiknek többé nem a hópárnája, hanem a maradék rongyos condrája könnytől ázik Könnyelmű élvhaj- hászat indult el itt, valami újszerű, testünknek lelkűnknek idegen ifjúságnevelése. Szomorú ifjúság az, amely szinte nemzete torának táncos megünneplésére kedvet érez.-Ez a nemzet volt a dicsőség nemzete egy félévezreden keresztül, két századon át vérző, szenvedő nép, ez a huszadik század megint a vér és a siralom völgyévé tette ezt a földet. Legyünk most az imádság nemzete. Ha újból megtanulunk imádkozni, leszhonnét erőt és bizalmat meríteni.- Egyházam és hazám - mondotta szózata befejező részében a hercegprímás - ez lesz az én életem égboltjának két ragyogó csillaga és célja, és boldog leszek ha a halálos ágyamon elmondhatom, hogy Isten kegyelméből nemcsak magam, de főegyházmegyém és nemzetem is ezzel a két erénnyel élt, és újra megújította a magyar föld színét, s ezzel elérhetjük a boldog örök élet révpartjait.

A szentbeszéd után a hercegprímás nagy papi segédlettel ünnepi szentmisét pontifikáit, amelynek végén főpapi áldást osztott.

12