Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

Az Új Forrás 1979. évi munkájáról

Komárom megye tanácsának kulturális, irodalmi és művészeti antológiája tizenegyedik évfolyamát indítva februártól a folyóirat fejlődéstörténetének antológia-korszakát elhagyva kéthavi folyóirat lett. A kéthavi megjelenés lehetősége a szerkesztői-irányítói feladatok jellegének megváltozásával együtt a nagyobb mozgékonyság, frissesség irányába is mutat, s megnőtt a mérce emelésének kényszere is, amelynek szem előtt tartására a szerkesztés munkájának java produktuma a bizonyság, összességében ingadozó színvonalon ugyan, de a profi lalakítás szándékának határozott jeleivel. Egy folyóirat profiljának leírására és értékelésére, a szerkesztés felfogásának pontos fölrajzolására a kéthavonkénti 80 oldal kevés lehetőséget ad, különösen akkor, ha a lap az „újraindulás” nehézségeivel küzd. Az eltelt egy esztendő ellenére is tükröződnek azonban olyan törekvések, látható összefüggések, amelyek a formálódó profil és a lap körül létrejövő munkatársi közösség, szerzői bázis kialakulása felé mutatnak.

Már elöljáróban megállapíthatjuk, hogy az új szerkesztési gyakorlattal működő Új Forrás tevékenysége egészében sikeresnek és eredményesnek tekinthető. A szerkesztésnek a folyóirattá válásból származóan olyan feladatot kellett vállalnia, ami sok buktatóval jár, ezért is mondhatjuk az Új Forrás életében 1979-et kísérleti, próbaesztendőnek, amelynek tapasztalatait a következőkben kell hasznosítania. Az élet-politika-művészet egységként való tükröztetésének programja is éppen az új minőségű feladat miatt volt nehézségek árán, hiányokkal, de végső soron jó irányba mutatóan megoldható. Ennek a kísérleti esztendőnek a szerkesztői munkája nem volt előzmények nélküli; segítséget jelenthetett, hogy más körülmények között, más színvonalon ugyan, de az Új Forrás antológia korában is a hagyomány-korszerüség-népiség- pártosság és a realizmus koncepcióján belül tevékenykedett, így évtizedes „előtörténetében” kedvező előzményt teremtett meg egy sajátos, Komárom megyében szerkesztett, de országos érvényű következtetéseket kereső, országos érdekű és színvonalú majdani folyóirat szerkesztéséhez. S ha az Új Forrás legújabb 6 számát áttekintve meglévőnek érezzük mindazt, ami a jövőben sajátos arcélű irodalmi folyóirattá szervezheti a lapot, elismeréssel kell szólnunk arról a segítségről, erkölcsi és anyagi áldozatkészségről, amit a megye vezetése tanúsított és vállalt a folyóirat érdekében. Ennek következtében válhatott kéthavi lappá, olyan leendő mű90