Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik
sabban, mivelhogy kötelező jellegű üzemanyag-takarékossági verseny folyik a mentőknél országszerte. Minthogy Nemere az Elet és Irodalombéin már korábban is elmondotta lényegében ugyanezt, az Országos Mentőszolgálat most már - egy kis példányszámú „vidéki” folyóiratnak persze - nem kegyelmez: pert indít az Új Forrás ellen. És - a háttérben folyó egyezkedések és alkuk eredményeképpen - az Esztergomi Megyei Bíróság színe előtt Payer Istvánnak (sötét öltönyben) azt kell mondania, amit egyes megyei vezetők beléje programoztak: hogy az Új Forrásnak nincsenek bizonyítékai mindarra, mindarról, amit a szóban forgó riport állít. (Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha feltételezem, hogy ez a Misztótfalusi Kis Miklós kényszerűségből vállalt tortúrájához hasonlatos gyalázat volt, lehetett az egyik kiváltó oka főszerkesztőnk nem sokkal későbbi első infarktusának.) A kötelező „helyreigazítást” persze meg kellett tenni, ámde ez a mamutszervezet kicsinyeiké a helyreigazító szöveg (amit persze az OMSZ fogalmazott!) betűinek a méretét(!) - amiben persze tényleg benne volt szegény Payer István „csak azért is” gesztusa, hiszen ráadásul jól eldugott helyre tördeltette a nyilatkozatot -, egyszóval az Országos Mentőszolgálat újabb bírósági végzést csikart ki, és most már fő helyen és szép nagy betűkkel újra meg kellett jelentetni a helyreigazító kényszemyilatkozatot. (Vö. 1979. augusztusi és szeptemberi szám.) Ez aztán sajtó történeti kuriózum, annyi bizonyos. És mindez a folyóirattá válás első évében, sőt úgyszólván a kezdet kezdetén. Ámde hogy milyen, miféle érdekek, indítékok és alkuk álltak a háttérben - tudtuk például, hogy az akkori egészségügyi miniszterhelyettes (más ügyben persze) Moszkvában tárgyal éppen, és onnan küldi telexutasításait Tatabányára a megyei vezetőkhöz, illetve a megyei vezetők Moszkvába telexezik a legújabb híreket -, szóval, hogy milyen „ho- zadéka” volt a megye, a város számára a békés Payer-áldozatnak, az ismertté vált ugyan, de bizonyíték hiányában nem tárható a nyilvánosság elé. Mi mást tehetnénk, dolgozunk tovább, ha lehet, még jobban, mint eddig. Érezzük, tudjuk, hogy számról-számra bizonyítanunk kell. És ez sikerül is, egyre-másra születnek az igazán jó lapszámok. Még 1979-ben indul útjára Sárándi József révén a - mindmáig leghíresebb, leginkább visszhangos, szinte a máig tartóan emblematikus érvényű - eszmecsere a nemzetről mint fogalomról s mint történelmi valóságról. Kiváló fiatal 88
