Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

fiatal irodalom szempontjából is. Jelent meg persze gyengébb, olykor dilettáns kézre valló vers és novella is, - de elenyészően kevés az össztermést, s a többi hasonló jellegű folyóiratot véve viszonyításként. Az egyedi színvonal- és minőségproblémák ellenére a döntő az, hogy az Új Forrás mindenekelőtt szélesen értelmezte a fiatal irodalmat, a legkülönbözőbb szemléleti, stiláris és magatartásbeli változatoknak adott helyet Béres Attilától Petri Györgyig. De e széles horizonton belül elsősorban a mai magyar valóság kérdéseire figyelő, társadalmi érdekű, szocialista hitvallású műveket, a fiatal irodalom elkötelezett vonulatát sorakoztatta föl, anélkül, hogy ez szektás bezárkózást, durva értékkirekesztést eredményezett volna.

Az Új Forrás legelső száma szép feladatot teljesített a „Ki- lencek” tehetséges költőcsoportjának bemutatásával. Következetesen publikálta s publikálja Veress Miklós, Szilágyi Ákos, Csapiár Vilmos, Sárándi József, Béres Attila, Győri László, Utassy József és mások verseit és prózáit, valamint Szilágyi Ákos, Pete György, Berkes Erzsébet, Tarján Tamás, Vasy Géza és mások esszéit, tanulmányait. Nem egy szűk baráti kör irodalmi klikkjéről, hanem a sokszínű fiatal irodalom néhány markáns képviselőjének s egyúttal a megyében élő alkotók értékes műveinek fórumhoz juttatásáról van szó. Az olykor valóban félrebicsakló, de alapvetően egészséges Veres Péter- és Váci-„kultusz” is ugyanennek a műhelytendenciának a képviseletét segíti, árnyalja. Azzal is, hogy történeti hagyományt vállal föl, hogy szocialista folytonosságot teremt, hogy magatartás-igényt fogalmaz meg.

Hozzászólásomat személyes megközelítéssel kezdtem, ilyennel is zárom. Teljesen véletlen, hogy éppen azokban az években, amikor az Új Forrás megindult, egyetemistaként ugyanazzal az Együtt című rövid életű folyóirattal foglalkoztam, amelynek ars poeticáját a tatabányai folyóirat is magáénak vallotta, hitvallásul idézte. Az Együttröl az a véleményem alakult ki - s ezt igyekeztem egy tanulmányban is bizonyítani -, hogy Nagy Lajos e rövid életű (1927-28) folyóirata jelentős szerepet töltött be a baloldali, a szocialista irodalom erősítése és összefogása terén, hogy érdeme éppen az „élet, politika, művészet hármas egységéinek igényes megvalósítása. Az Együtt egyfajta népfront-előzményként is méltatható: jó úton - ha persze nem is mindig sikerrel - kereste a szektás és revizionista polarizálódások fölött és között a szocialista elkötelezettség, a művészi igényesség és a „kohéziós maga80