Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)
A népművészet istápolását ma különösen fontosnak vélem. Az egész világon azonos, vagy csaknem azonos típusú házóriások épülnek. Korparancs ez, így bírjuk az emberi igényeket kielégíteni, de nem közömbös, hogy lakásainkat bévül miként rendezzük be. A polgári giccs szemetjével telítjük, vagy a Csiszár Józsefek remekeivel? Esetleg a népművészet még follelhető emlékeivel? Nem közömbös az sem, hogy a gyerekek, az új nemzedék otthonukban esztétikai hatásokat szívnak mélyre, vagy pedig immár a kezdet kezdetén eltorzítjuk ízlésüket. Nem a kizárólagosság igényével beszélek, akik anyagilag bírják, díszítsék lakásuk falát műalkotásokkal. Ilyenek azonban kevesen vannak, én pedig a sokak, a tömegek esztétikai nevelése érdekében emelek szót. Az Új Forrás egyre emelkedő színvonalon tárgyalja megyéjének történelmi hagyományait. Ismét csak példákat mondhatok: Vissi Zsuzsa tanulmányt írt az esztergomi kézmívesek szerepéről a város vezetésében a 18. század folyamán. Hibátlan helytörténeti munka, ugyanakkor országos távlatú, mert a régi vidéki város belső életét is megvilágítja. Hasonló munkát végez Ortutay András. Wehner Tibor a régi tatai malmok képét közli, sajnos, csak rövid ismertetés kíséretében. így is igen érdekes betekintést nyújt az emberi munka történetébe. Helyénvaló, ha régi fontos okiratokat közölnek, ilyen Szabados Pál feljegyzései a jobbágyok szegénységéről és felszabadításáról. Hallgassuk csak meg fontos társadalmi kérdésekről a múlt közvetlen hangját. Mucsi András igen szerény címet viselő és sajnálatosan rövid tanulmányában is nagyot teljesít: tömény ismertetést ád Ipolyi Arnold sorsáról és jelentőségéről, s arra kötelez mindnyájunkat, hogy kezdjük meg Ipolyi újjáértékelését. Ha az Új Forrás vállalja ezt, már pedig hitem szerint vállalnia kell, akkor országos jelentőségű feladatot teljesít. Ipolyi Arnold mintegy hetven társával a múlt század derekán népköltési gyűjtésbe kezdett, ennek az anyagából írta meg Magyar mythológiá')&t. A magyar folklór akkor indult meg, így helyenként délibábos következtetésekbe tévedt, de nem mindig. Ami pedig összegyűjtött anyagát illeti, értéke szinte megbecsülhetetlen. Műve ellen igazságtalanul becsmérlő támadást írt Csengery Antal a Religióban, a katolikus egyház hivatalos szemléjében, nyilván a főpapság megbízásából. Az egyház ugyanis felismerte a folklórban rejlő veszedelmet, tudta, hogy a tételes vallások bukása után megnő a folklór szerepe, mivel az embernek költői világképre van szüksége. Később Kálmány Lajos, ugyan63