Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

amely a lapban megszületett, át kellene térnie a gyakoribb megjelenésre, a kéthavira, akár az egyes számok kisebb terjedelme rovására is. Mert, ha az arculatának kialakítása idején, szerzőtábora összegyűjtése szakaszában szerencsés volt az antológia forma, a lap írógárdájának mai szellemi teljesítményhez már kevés; s kevés ahhoz a funkcióhoz is, amelyet a megyének az ország egészébe való bekapcsolódásában betölt.

Féja Géza

A nagy honi átalakulás egyik legörvendetesebb eredménye a vidéki városok egyre fokozódó tényleges urbanizálódása. A régi világban nem is egy inkább faluóriás volt, vagy mezőváros, most azonban szinte évről évre közeledik a klasszikus „urbs” megvalósulásához. Azért történik ez, mivel szaporodnak az igazi városiasodás feltételei, közöttük nem utolsósorban a vidéki városban megjelenő, de távolról sem vidékies folyóiratok. A legjob- bakra hivatkozom, ilyenek a Tiszatáj, a Napjaink, az újjászervezett Forrás, most pedig a meglepő gyorsasággal előre tört Új Forrás. A legutóbbi ma még antológia, de reméljük, hogy nemsokára megkapja a folyóirat rangját.

Provinciális lapok ezek? Semmiképp sem, bár igen helyesen tágas helyet szentelnek megyéjük, városuk kérdéseinek. A provincializmus azonban távolról sem a témában, de megírásában rejlik. Országos tárgyú és igényű művek olykor provinciális jellegűek, vidéki témákból pedig országos, sőt országon túl is hatóerővel rendelkező írást teremthetünk. Csupán két szépirodalmi példát hozok: Móricz Zsigmondtól a Barbárokat, ez a civilizáció előtti ember lelkiségét világítja meg félelmetes fényerővel. A másik Tömörkény Istvántól a Csata a katonával. Utóbbit Hatvány Lajos még a századforduló idején németre fordította, és tekintélyes lapban jelent meg. Egyik legkülönb nyugati kritikus világirodalmi értékű írásnak minősítette, Tömörkénynek pedig megadta a nagy író rangját.

Nagyon helyesen cselekszik az Új Forrás, midőn megyéjének egész életét megvilágítja nem csupán irodalmi, de tudományos szinten is, ám mindig úgy, hogy az ország tanulhat belőle.

Az üzemek felépítése, a munka megszervezése, a közegészségügy fejlődése annyi, s annyi más mellett mindenkit érdekel. Ne vegye senki se hántásnak, ha nevét nem említhetem meg, de felszólalásom terjedelme nem engedi, csak példákat mondhatok.

61