Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
- Időnként kifejezetten tematikus számokat készítünk - folytatja Jász Attila. - Ilyen volt például a Hamvas Béla munkásságával és személyével foglalkozó vagy a mostani, a decemberi szám Tandori Dezsővel. Tandori hatvanadik születésnapja adta az ötletet, hogy kísérletet tegyünk valamiféle feltérképezésre, no meg köszöntésre is. Az Új Forrás vállalkozott erre az országban egyedül, így majd jelentős szerepe lesz Budapesten az Irodalom Házában az ünnepélyes esemény helyszínén. Ez a mostani szám egyben olyan szerzőknek szolgált találkozóhelyül, akik nagyon régen, vagy egyáltalán nem szerepeltek itt. Például Petri György, Esterházy Péter, Kukorelly Endre. Mellettük ott van Hites Sándor és Szabó Szilárd kritikus Tatáról, akiket azért emelek ki, mert enyhe iróniával szólva azt is mondhatnánk, hogy író és költő van megfelelő számban, de aki olvassa őket, és netán megfelelően értékelve szól róluk kritikusként, az bizony ritkábban fordul elő, mint amennyire az szükséges lenne. Méltó összeállítással- Puritán megemlékezést tervezünk - mondja Monostori Imre. A harminc év elszaladt, nekem is ebből húsz az Új Forrás vonzásában. Április 9-ére gondoltunk, közel van hozzá a Költészet Napja is. A végleges összeállításon még az idő is dolgozik, annyi biztos, hogy megjelentetünk egy könyvet a lap harminc éves történetéről. Ezt én írtam, dokumentumokat, emlékezéseket is tartalmaz majd. Nem akarunk semmiféle konvencionális, kipipálható stílusjegyeket viselő gálát produkálni. Az Új Forrás szellemiségét méltó módon reprezentáló összeállítással szeretnénk a nyilvánosság elé lépni, s aztán folytatni az eddigieket tovább. Faludi Ádám (.Itt-Hon, 1998. dec. 11.) * Jól kezdődik az 1999. esztendő. Az 1. számban: Nagy Gáspár, Göröm- bei András, Csokits János, Vekerdi László, Tüskés Tibor, Villányi László, Vörös István. A februári számunkat a Magyar Nemzet is méltatja. Sztárokkal és sztárok nélkül A tatabányai Új Forrás - ha éppen nem kísértik meg a tatai írótábor posztmodernistái - okkal tart igényt figyelmünkre: esszéi, 311