Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

pártbizottság kívánsága szerint (A kimutatás azután belekerült Payer István egyik hivatalos jelentésébe is, ott is találkozunk majd vele.). Összesen - a jelzett időtartamban - 788 közlemény jelent meg az Új Forrásban. Ebből megyei szerzőtől való vagy megyei vonatkozású írás: 348 darab. Vagyis: 44 %. Ez bizony „remek arány”, mindenki megnyugodhatott: fenntartó és szerkesztő egyaránt. Hiszen ez az egész mókás procedúra - többek között - azon elég széles körök meg-megújuló ellenérzéseit és örökös panaszait volt hivatva „ténybelileg” is csillapítani, akik - személy szerint is - mind többet és többet szerettek volna szerepelni az Új Forrásban.

Sárándi viszont - valószínűleg „egy életre szólóan” fontos esemény- és attitűd-sorként - már rögtön a kezdet kezdetén széles „nem helyi” szerzőbázist épített ki. Illetőleg (és pontosabban): ez a budapesti értelmiségi kör, csoport „beépült” a tatabányai folyóiratba (antológiába). Nyilvánvalóan ez sem véletlenszerű jelenség - szellemi jelenség - a hetvenes évek elején. Az Új Forrás „eldugott”, ritkán megjelenő lap, olvasóköre viszonylag szűk. Éppen jó tehát arra, hogy a Budapesten nem éppen kívánatos plebejus, radikális és „újbalos” reformszellemű publikációknak helyet, teret adjon. így gondolhatták ezt az MSZMP illetékes - központi, „fenti” - ideológiai figyelői, hiszen az első tíz év, az antológia korszak mindennemű politikai tiltás vagy komolyan vehető tiltakozás nélkül zajlott le, telt el.

*

Említettem már a legelső szám „Kilencek” felvonultatását, akik aztán mindvégig jelen is vannak az Új Forrás első évtizedében (sőt jóval később is). Vegyük ehhez hozzá a másfél év múlva (az antológia esetében ez az időtartam csak 3-4 számot jelentett) zajló újra sereglést: jön a „pártfogók nélküli” nemzedék: Csapiár Vilmos, Halmos Ferenc, Kör- mendy Zsuzsa, Szilágyi Ákos, Zirkuli Péter és mások. (1970/3. sz.) De verseket ad - például - Illyés Gyula, Weöres Sándor és Károlyi Amy is. És jönnek a többiek: Petri György, Vámos Miklós, Gáli István, Ladányi Mihály, Váci Mihály, Féja Géza, Baka István, Czakó Gábor, Pintér Lajos, Veress Miklós, Ördögh Szilveszter, Csoóri Sándor, Kolozsvári Papp László, és sorolhatnám tovább a neveket . (S még csak 1975-öt írunk az Új Forrás antológia képzeletbeli naptárában.)

29