Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
lenül követett, s hála istennek, errefelé, ez időben nem lövetett. A verset Te akkor a legrövidebb időn belül közölted is, bár egy levelet előtte még váltottunk, amelyben kérésedre én előzetesen megfogalmaztam egy afféle „igazoló jelentést”. Az adott időszak jellemzéséhez tartozik még, hogy a Tiszatáj megjelenése is szünetelt, a helyette megjelent Tiszatájról lekerült - s ez jelképes lehetett - az előző folyóirat címoldalának legendás, dekoratív idézőjele. Apró filológiai adalék szintén, hogy akkor írtam Több színt, több fényt című versemet, mely idézőjelbe tett vers, idézőjellel indul és záródik, hogy formailag megidézze a Tiszatáj betiltott címoldalát, s a lábjegyzet is utal rá: az idézőjel az egykori Tiszatáj emblémája volt. Ez a vers hosszabb időn keresztül nem jelent meg, a Forrásban akkor közölhettem, talán 1988-ban, amikor munkánk itt is új lendületet vett. S utána persze már megjelenhetett Ezredfordulóponton című kötetemben. Nagy László azt mondta egy interjúban, üzenvén az eljövendő emberiségnek: ha lesz emberi arcuk, csókolom őket, s hozzátette, nem szó szerint idézem, bocsássanak meg, hogy csak ennyit tehettem értük. Imrém, emlékezet kihagyásos időket élünk, én magam is elfelejtek, elfelejteni vélek apró filológiai részleteket, saját memóriám karbantartása is ez a levél, a baráti üdvözleten túl. Ha bármikor, bárhol közölni kívánod, szó szerinti közléséhez természetesen hozzájárulok. Ölel öreg barátsággal 1997. június 23-án, túl a nyári napéj fordulón, Lajos Három medalion Egy költőre Felesleges vagyok. Fölösleges, akár a béke. S ha nem szeretsz - Nevetsz? Követsz? Lövetsz? Egy kurvára Márvány céltábla a tested:
