Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer

mennyi közleménye remekmű lenne. (Legalábbis olyan, amely minden bizonnyal érdekli az olvasót, és ő ezt csak nálunk találja meg.)

*

Jól kezdődik az 1997-es esztendő: a Magyar Nemzet (vagyis hát Oszto- vits Ágnes) a szokásos folyóiratszemléjében méltatja az Új Forrás februári számát.

Vidéki műhelyek

A jövő évben harmincéves lesz a tatabányai Új Forrás című évente tízszer megjelenő folyóirat, amely egyre markánsabb arcot ölt Monostori Imre főszerkesztő irányításával.

Nagy Gáspár két versével indul a lap februári száma, és ezek a nagyon erőteljes érzelmi töltésű, történelmi és általános emberi helytállásra buzdító költemények vezetnek át Gyuris György érdekes tanulmányára, amely a Tiszatáj betiltásával foglalkozik. Nagy Gáspár A fiú naplójából című versén tört ki a politikai botrány

1986-ban, hiszen a hatalom azonnal felfedezte, hogy a harminc évgyűrűs júdásfa nem véletlen költői kép. Azért érdemes figyelmesen olvasni ezt a szomorú históriát, mert olyan messzinek tűnik, pedig alig több mint tízesztendős, a szereplők itt vannak közöttünk.

Az Új Forrás egyik fő erőssége a kritika: olyan könyvekről hoz bírálatokat, amelyeket nem mindig illik szeretni, s amelyeket divatos lapoknál olykor egy kézlegyintéssel elintéznek. Vasy Géza Csoóri Sándor újabb költészetét elemzi, és meggyőzően mutatja ki, hogy a következetesen politizáló költő a lírában nem akar vátesz lenni. N. Pál József Görömbei András tanulmánykötetét értékeli, és arra figyelmeztet, nem feltétlenül van szükség a manapság divatos nyelvfilozófiai hátterű dekonstrukciós módszerekre. A szolgáló irodalomtudós nem vágyik okvetlenül a nála magasabban lévő kollégái elismerésére. Görömbei András értékmentő, értékgyűjtő, értékfelmutató irodalomtörténész, akinek írásait, cikkeit, tanulmányait azok is értik, akik nem olvasták az új irodalomtudományi iskolák alapműveit.

Osztovits Ágnes

{Magyar Nemzet, 1997. febr. 24.)

Két régi és nagy „adósságot” is tudok törleszteni az 1997-es könyvhétre.

Jász Attila szerkesztésében sikerül megjelentetni Holló András váloga292