Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

meg bennünket a provincializmus veszélyétől, de a jó vérkeringéshez, az egészség megőrzéséhez hozzásegít.

*

Szerkesztőség (sem épületben, sem személyekben) nem létezett még ekkor, a kezdeti időkben. Ki-ki maga szedegette-gyűjtögette a kéziratokat, s tette le a főszerkesztő megyei tanácsbéli hivatali asztalára. Szerkesztőségi ülések sem voltak, helyettük spontán beszélgetésekben formálódtak a számok, leginkább Baráth Lajos, Gombkötő Gábor, Gye- nes László, Papp Albert, Havasházi László, Kovács Emil közreműködésével. Aztán - a hetvenes évek elejétől már rovatok szerint Ravasz Éva, Papp Albert, Gombkötő Gábor, Szántó Ferenc és Sárándi József voltak a fő „anyagbeszerzők”. (Az Új Forrás impresszuma csak

az 1976/2-es számtól sorolja fel a szerkesztők nevét. E szerint az utóbb említetteken kívül ekkor már Győri László is tagja a szerkesztőségnek.)

Sárándi József rendszeres jelenléte egyszersmind lassú, de határozott fordulat kezdetét is jelentette az Új Forrás szellemiségében. Gombkötőék koncepciója bevallottan is a helyi, a regionális, a megyei jelleg erősítése és elmélyítése volt. Ezzel szemben Sárándi a nyitást: az országos szemhatárt (és visszhangot is természetesen) követelte. Nemcsak képviselte

tehát, de követelte is. A Ma- Payer István gyár R^dió irodalmi osztályán

dolgozott akkor tájt, számos fontos és hasznos kapcsolattal, és sikeres költő lévén nagy magabiztossággal mozgott-forgott az Új Forrás antológia házatáján. Payer István, bár igyekezett a két ellentétes irányzatot összebékíteni és egymással kiegyensúlyozni; nagyon hamar - és nagyon

27