Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer

S ez a legfontosabb, hiszen létünk lényege a közvetítés: írásokat juttatunk el az olvasóhoz. S ha ezek az írások (vagy legalább egy-egy írás egy-egy számból) tetszenek is az olvasónak, már nem szorongtunk hiába. így aztán - különös számvetésként - nem is tehetünk mást, mint olvasóink kegyeit kérjük: tartsanak meg bennünket e „levés”-ben a továbbiakban is.

S ha erre rábólintanak, kérjük, hogy előfizetéseikkel erősítsenek meg minket abban a hitünkben, hogy érdemes a verklit forgatni - továbbra is.

Köszönettel és karácsonyi jókívánságokkal üdvözli önöket Monostori Imre

(Új Forrás, 1992. 10. sz. [dec.] 1. 1.)

így érkezünk el 1994 tavaszához, az Új Forrás 25. születésnapjához. A jubileumi év marosvásárhelyi vendégszerepléssel kezdődik. A Látó című irodalmi folyóirat vendégei leszünk. A küldöttség tagjai: Fodor András, Tóth László, Zalán Tibor és jómagam. Hosszú az út a régi-rossz Volga típusú személygépkocsival, útközben sokszor megállunk. Az egyik pihenőhelyen fénykép is készül: mind a négyen rajta vagyunk (éppen túl a nagy adag sajt és a tisztes mennyiségű pálinka elfogyasztásán. Hiába, hideg van, és a hó is esik, miként ez a fényképen is jól látható). Kolozsvárra már este érkezünk. Lejünk nem lévén, megteszi a német márka is: jó söröket szervírozok eltikkadt magunknak. Tovább indulunk Marosvásárhelyre, Gálfalvi Györgyékhez, ahol különlegesen jóízű töltött káposzta vár bennünket. Másnap városnézés. Eljutunk egy kedves idősebb házaspárhoz is, mint kiderül, az úr cserépkályhás mester. Fodor Andrásra mély benyomást tesz az egész szituáció (az udvarra is kivonulunk, és ott is készül fénykép, amit aztán oda is adtam neki), verset is írt róla (Egy erdélyi kályhásmester). A vers egyik példányát elküldte nekem a következő dedikálással: „Ez a példány Monostori Imréé, aki nélkül nem íródott volna..(Az Új Forrás az októberi számában hozza a verset.) Maga az Új Forrás-est a marosvásárhelyi kultúrpalotában zajlott le, nyomott hangulatban. A helyi újság rossz dátumot adott meg, így hát tényleg csak a legjobban értesültek tudtak eljönni. Meg aztán érezni lehetett a politikai nyomás hatását is. Az est után mindenesetre bankett következett, s persze újra belenyúltunk a következő napba.

A hazafelé úton bőven volt időnk az Új Forrás küszöbön álló 25. születésnapi rendezvényének forgatókönyvéről beszélni. (Habár a határ259