Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
nal is. Találkoztam Dunggal is, de nem maradtam Pesten. Dung- nak volt több zseniális meglátása, többek közt, hogy én nem beteg költő, hanem beteg és költő vagyok. Dung sokat mesélt Katiról (Joó Violáról) is. Lehet, hogy hétfőn bemegyek Hozzád a könyvtárba egyedül, hogy bátorítsam magam. Ez a Föld tényleg a „Siralom Völgye”, csak ez már egy kopott metafora. Sokszor annyira fáj a lelkem, hogy szeretném kitépni és a kutyának dobni. Vigyázzatok a családi harmóniátokra, és törekedjetek a kiegyensúlyozottságra. Szeretettel: Holló András {ÚjForrás, 1993. 5. sz. 67-68. 1.) Szeptember 13-án kísértük utolsó útjára a mocsai temetőben. A sírnál én búcsúztattam. Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! A Magyar írószövetség, az Új Forrás szerkesztősége és a Ko- márom-Esztergom Megyei Önkormányzat kulturális bizottsága nevében búcsúzom szeretett halottunktól, Kovács Andrástól; vagy ahogyan az írói-szakmai közvélemény és az olvasók ismerték őt: Holló Andrástól. Kínzóan nehéz és szívszorítóan fájdalmas ez a búcsú, s nagyon nehéz múlt idejű értelmet adni immáron mindannak, ami életével, életének eseményeivel kapcsolatos. 1953-ban született ebben a faluban, Mocsán, középiskolai tanári oklevelet a budapesti egyetemen szerzett. Rövid ideig tanított is, de betegsége visszavonultságra kényszerítette. Ám ekkor kezdődött el különlegesen egyedi költői-írói pályafutása, sajnos párhuzamosan azzal a hosszú-hosszú, testet-lelket-szellemet egyaránt gyötrő próbatétel sorozattal, amely csak a rendkívül felfokozott érzékenységű emberek sajátja. „Vehemens tehetség” - írta róla idősebb, Kossuth-díjas pályatársa, éreztetve a veszélyt is, amely ezzel a különleges tehetséggel jár: az örökösen robbanás előtti idegállapotot, a megfeszített munkatempót, a ki-kihagyó önkontrollt, a mind többet és mind jobbat alkotni akarás örökös kényszerét. - S valóban: Holló András versenyt futott az idővel, mintha érezte-tudta volna, hogy rövidre van szabva az élete, egyben költői-írói pályája is. Rengeteget dolgozott, sokat írt: verset, prózát, esszét, kritikát - és sok ezer levelet, melyek szintén müalkotásszámba mentek. Csak másfél évtized adatott meg neki mint alkotónak, de így sem kellett szégyenkeznie egyetlen pályatársa előtt sem: hiszen 255
