Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
„rendszerváltozás” után egy felújított, felmelegített támadássorozat kezdetének gondoltam Sárándi időzítését. Talán ezért is sikeredett túl élesre, túlságosan is könyörtelenre az „ellentámadásom”. (Még csak annyit, amolyan „szerk. megj.”-szerüen: a Sárándi viszontválaszában említett lakást még az események előtt, 1982-ben: vásároltam, OTP-öröklakás- ként.) Egy „József Attila-díjas író és ex-szerkesztő” (fölöttébb) szelektív emlékezései A Phralipe 1991. 10. (októberi) számában megjelent Sárándi József Nyomolvasás című „memoárját” olvasva mélyen eltűnődhetünk azon, minő furcsa jelenség is az, hogy a szerző ma már nem vállal azonosságot hét évvel ezelőtti önmagával. Most, 1991 -ben ugyanis úgy állítja be a dolgokat, mintha az Új Forrás 1984. októberi számában megjelent Nagy Gáspár-vers, az Öröknyár; elmúltam 9 éves című, tudta és beleegyzése nélkül került volna a folyóiratba. Nem firtatom Sárándi ezzel kapcsolatos motívumait - mindenesetre különös, hogy mindezt a Magyar írószövetség jóvátételi bizottságához írt levelében találja fontosnak bizonygatni -, e helyett néhány tényt szegezek szembe Sárándi felületes közléseivel, csúsztatásaival, illetőleg elhallgatásaival. 1. ) A kérdéses időpontban nem voltam az Új Forrás kinevezett főszerkesztője. (Csak egy évvel később, fegyelmi büntetésem „lejárta” után neveztek ki.) 2. ) Sárándi összemossa két 1984-es nyári vers-megbeszélő találkozásunk egyes epizódjait. Én ugyanis nem az Öröknyár... című verset ígértem visszaküldeni Nagy Gáspárnak, hanem - és ez néhány héttel korábban történt - az Ilyen világ címűt. (A vers olvasható Nagy Gáspár válogatott kötetének 190-191. lapján.) Ezt a versét annak rendje és módja szerint vissza is küldtem. 3. ) Sárándinak valóban voltak esztétikai jellegű kifogásai az Öröknyár...-ral kapcsolatban, magát a közlést azonban nem ellenezte. („Nagy Gazsi mégiscsak az írószövetség titkára” - sziszegte volt Sárándi, a főmunkatárs.) 4. ) Sárándi, a „nyomolvasó” még annyi fáradságot sem vett magának jóvátételt kérő levele megírásakor, hogy megnézze: hol, milyen sorrendben jelentek meg az egykori Nagy Gáspár-versek az Új Forrás 1984. októberi számában. (Nem számít, csak hogy a mostani hatás kedvéért az akkori állítólagos meglepetését a tetőpontra futtathassa.) Ezúton közlöm tehát: az Öröknyár... - Sárándi 249
