Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

Megnyerte-e tetszését a Forrás?

Melyik írások tetszettek elsősorban?

Milyen témákról szeretne olvasni a jövőben a Forrásban?- Ezek voltak azok a kérdések, amelyek az antológia eddigi hatását s aj öv övei kapcsolatos elvárásokat kívánták feltérképezni. Volt még egy kérdés - úgyszintén nem független a Forrástól nevezetesen ezúton szerettük volna felmérni, milyen tartalék „források” vannak még a megye szellemi életében, amelyekkel eleddig nem számoltunk. Magyarul: milyen írások hevernek az íróasztalok fiókjában, amelyekre figyelmünket ki kell teijesztenünk.

Nos, tájékozódásunk nem volt eredménytelen. A beküldött válaszok alapján csak tovább erősödött az a hitünk, amihez innen- onnan már korábban is kaptunk jelzéseket: szükség van a Forrásra, s alapjában jó úton indultunk el. Az egyöntetű tetszés- nyilvánítás mellett természetesen kritikai megjegyzésekkel is találkozunk. így például egyik olvasónk megjegyzése: „Több megyei írót, költőt vártam - hiszen a megyében megjelenő antológiáknak ez lenne a célja!” Kritikusunknak feltétlenül igaza van abban, hogy bizonyára nem sikerült még számba vennünk minden megyei erőt, szellemi energiát: ugyanakkor részben feladatunknak tartjuk a „kitekintést” is, másrészt pedig igyekszünk a színvonalra is ügyelni. Hogy erre valóban szükség van, hadd támassza alá másik rendszeres olvasónk vélekedése: a Forrás „színvonalát nem érezhetjük provinciálisnak, annak ellenére, hogy jellegzetesen megyei tárgyú”. Egyben itt hadd vegyük hozzá azt a nézetet is, mely ugyancsak törekvéseink megértését fejezi ki: „Jó, hogy nem csak irodalmi fórum, hanem szociográfiai, társadalmi munkák, írások közlési helye egyenlő mértékben.” Tudomásul kell vennünk, hogy némelyek véleménye szerint az első szám még az indulás botladozásjegyeit is magán viselte - „tarkább lehetett volna”, mondja olvasónk, vagyis a sokoldalúságra hívja fel a figyelmet. Hozzáteszi: „A második és harmadik (t. i. szám) viszont minden kritikát kiáll!” Nos, az A véleményünk, hogy kapjunk csak minél több kritikai megjegyzést, észrevételt - akár „menet közben” is -, hogy olvasóink sokirányú igényeinek, kívánságainak mindinkább meg tudjunk felelni. Másrészt azt a bizonyos láthatatlan szellemi mércét is még mindig, s szüntelenül, emelni kell, akárcsak a magasugróknál, hiszen a versenyben ugyancsak erős a mezőny, s ha végleges helyünket - a megye szellemi-társadalmi értékeinek felmutatásával megtalálni a vérereket az or24