Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben

gozhatott. Persze itt, Magyarországon. Sőt: az első közlés hajdanán megbüntetett szereplőit immáron hivatalosan is rehabilitálták. (Lásd: Új Forrás 1989. 3., júniusi szám, 111.1.)

A kérdésetekre adott válaszom lényege tehát a következő: végre megértük azt, hogy a lapszerkesztés már nem jelent egyszersmind igazolójelentés-szerkesztést is. Végre politikai színezetű félelem nélkül (?) dolgozhatunk.

Persze, azért feltételesen bár, de ott ragadt a kérdőjel előző mondatomban. Vajon tartósan, netán végleges érvénnyel állíthatjuk át kétségkívül megviselt idegrendszerünk vonatkozó állományát valóban ésszerű feladatok végzésére; avagy kezdődhet újból minden a régi sémák szerint?

Én az előbbi lehetőségben hiszek. Őszintén és makacsul. {Szovjet Irodalom, 1989. 11. sz. 93. 1.)

És hogy miféle „menü” várta a főszerkesztőket az efféle „tájékoztatókon”? Fennmaradt egy-két meghívó 1983-ból, 1987-ből és 1988-ból is, ide másolom szövegeiket.

Művelődési Miniszter

Payer István főszerkesztő

elvtársnak

Tatabánya

Kedves Payer Elvtárs!

Főszerkesztői értekezletet tartunk 1983.június 17-én 10.30órakor

IV. emeleti tanácstermünkben A két világrendszer között folyó ideológiai harc és alkotó értelmiségünk szerepvállalása e küzdelemben címmel.

Kérjük, személyesen vegyen részt tanácskozásunkon. Budapest, 1983. június 7.

Elvtársi üdvözlettel Köpeczi Béla

Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság

Agitációs és Propaganda Osztály Budapest, 1987. december 8. Kedves Főszerkesztő Elvtárs!

A kulturális és irodalmi folyóiratok főszerkesztőinek soron következő értekezletét 1987. december 15-én (kedden) 10.00 órakor tartjuk az MSZMP KB székházának VII. emeleti tanácstermében.

214